B.Ú.É.K!

Karácsonyi mondóka

Karácsony első napja van,

köszönt és minden jót kíván

egy csíz a csupasz körtefán. (-)

Karácsony második napja van,

köszönt és minden jót kíván

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán. (-)

Karácsony harmadik napja van,

köszönt és minden jót kíván

három veréb-zenész, 

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán. (-)

Karácsony negyedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

négy nyafka macska, 

három veréb-zenész, 

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán. (-)

Karácsony ötödik napja van,

köszönt és minden jót kíván

öt szélkakaska,

négy nyafka macska, 

három veréb-zenész, 

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán. (-)

Karácsony hatodik napja van,

köszönt és minden jót kíván

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska, 

három veréb-zenész, 

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán. (-)

Karácsony hetedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska, 

három veréb-zenész, 

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán. (-)

Karácsony nyolcadik napja van,

köszönt és minden jót kíván

nyolc nyúl a vadász oldalán, 

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska, 

három veréb-zenész, 

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán. (-)

Karácsony kilencedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

kilenc kötényes kisleány,

nyolc nyúl a vadász oldalán, 

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska, 

három veréb-zenész, 

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán. (-)

Karácsony tizedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

tíz tekergő kéményseprő,

kilenc kötényes kisleány,

nyolc nyúl a vadász oldalán, 

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska, 

három veréb-zenész, 

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán. (-)

Karácsony tizenegyedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

tizenegy táncos, tarka úrnő,

tíz tekergő kéményseprő,

kilenc kötényes kisleány,

nyolc nyúl a vadász oldalán, 

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska, 

három veréb-zenész, 

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán. (-)

Karácsony tizenkettedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

tizenkét ugra-bugra úr,

tizenegy táncos, tarka úrnő,

tíz tekergő kéményseprő,

kilenc kötényes kisleány,

nyolc nyúl a vadász oldalán, 

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska, 

három veréb-zenész, 

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán. (-)

(angol népköltés, Tarbay Ede fordítása)

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Csokonai Vitéz Mihály: A méz méze

Sok az ember baja! -
Egy belső nyavalya
     Engemet is megroncsolt;
Ínyem elvesztette,
Szám ízét elvette,
     Minden csak ízetlen volt.

Kóstoltam tokajit,
Gyomrom únalmait
     Szerzé e szent ital is;
Nem volt elszenvedve
A téj édes nedve
     Nála még cúkorral is.

Végre egy tetézett
Tálba lépesmézet
     Kűlde egy jó Nincsneve,
Kóstolom kelletlen,
Hát fojtós, ízetlen,
     Mint a zőld vackor leve.

Bejöve azonba
Laura sátoromba;
     S mondám, mi bánt régolta.
Csudálta: - elmetszett
Egy kicsinyt, s úgy tetszett,
     Hogy elébb megcsókolta.

Ezt edd meg, ez tán jó! -
Megeszem, - Egek! ó,
     Még oly édest nem ettem.
Adj, óh, adj! több mézet,
Melyet szád igézett,
     Óh, adj! - így esdeklettem.

Adott még többet is:
S meg nem mézeltet is
     Adott a kis csintalan;
De én megesmértem, -
S édességet kértem
     Szácskájáról úntalan. -

Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
     Mit futtok sok veszéllyel,
A friss patakokra,
A szép virágokra
     Repdesvén szerteszéjjel?

Mennyi sok munkával
És idő jártával
     Gyűjthettek egy kis mézet!
Szálljatok Laurára!
Az ő szép szájára
     Vénus sokat tetézett!

Jőjjetek, így nem lész
Olyan sok s édes méz
     Sohol, mint a tiétek.
Jőjjetek, s így nem lész
Olyan boldog méhész
     Sohol, mint a tiétek.

Mézes sütemények

Mézes krémes

Mézeskalács

Baklava

Debreceni mézes sütemény

Mézes sütemények

Micimackó

Méz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A háziméhek (Apis mellifera) a virágok nektárjából és mézharmatjából gyűjtik a méz alapanyagát az előgyomrukba. Ott gyomornedveikkel keveredve vegyileg alakítják át. Az így kialakult a híg, magas víztartalmú mézet a kaptár hatszögletű lépsejtjeiben tartalék táplálékként raktározzák el. A kaptárban dolgozó méhek a szárnyukkal keltett légárammal párologtatják el a felesleges vizet, s teszik sűrűbbé, tartósabbá a mézet. A tömény mézben nem képesek az élesztők és a mikroorganizmusok elszaporodni, így ez a cukros oldat nem romlik meg. Egy évad alatt többszörösét is képesek begyűjteni, mint amire a tél átvészeléséhez szükségük van.

Története

Az ember már az ókor előtt is ismerte és fogyasztotta a mézet. Ezt bizonyítja egy 16 000 éves spanyolországi sziklarajz, amely egy lépes mézet gyűjtögető embert ábrázol.

Az Ószövetség is ír a méhek tartásáról, és a méz szüreteléséről.

Magyarország területén már a honfoglalás előtti időszakban is foglalkoztak méhészettel az itt élő népcsoportok. A bevonuló magyarok eltanulták és folytatták ezt a mesterséget. Ennek első írásos emléke 1370-ből származik, amelyben királyi méhészetet említenek. A méhektől nem csak mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapott az ember. A mézből mézeskalácsot, mézbort, mézsört készítettek, illetve süteményeket, bort is ízesítenek vele. Az ipari cukorgyártás beindulása előtt ez volt az egyetlen édesítőszer.

A 17. században az új világítóanyagok (olaj, paraffin) és az egyre nagyobb méreteket öltő cukorfinomítás miatt háttérbe szorult a méhészet.

Manapság ismét kezdi visszafoglalni helyét a táplálkozásban. Az egészséges táplálkozás egyik elengedhetetlen alkotóeleme.

A mézet a természetgyógyászat alternatív édesítőszerként, köhögések csillapítására, immunerősítőként, roborálóként stb. ajánlja.

Táplálkozás élettani jelentősége

 -magas energiaértékű 1350-1450Kj/100g méz,

-kedvezően hat az izomzat és a szív működésére,

-kedvezően befolyásolja az emésztőrendszert,

-vérnyomás csökkentő,

-gyógyító hatású légúti- és májbetegségeknél.

Hatása az emberi szervezetre 
Kitűnő édesítőszer, teákba, gyógyteákba, sütemények, cukorkák készítéséhez is használják.
Jó házi szere a meghűléses betegségeknek, a felső légutak hurutos elváltozásainak.
A természetes antioxidánsok az anyagcsere és a baktériumok elleni védekezés során keletkező szabad gyököktől védik a szervezetet.
Antimikrobiális hatású a magas cukor- és alacsony pH–tartalomnak, valamint a szerves savaknak köszönhetően segíti a vágások, horzsolások és égési sebek begyógyulását.

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

1929. december

Hóesésgömb

Manó

Nem az a babonás, aki hisz a manókban, hanem az, aki azt képzeli, hogy szabad szemmel láthatók.

(Popper Péter)

Weöres Sándor: Nő a dér, álom jár

Nő a dér, álom jár,

Hó kering az ág közt.

Karácsony ünnepe

Lépeget a fák közt.

Én is, ládd, én is, ládd,

Hóban lépegetnék,

Ha a jeges táj fölött

Karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt

Nagy könyvből dalolnék

Fehér ingben, mezítláb

Ha karácsony volnék.

József Attila: Karácsony

Legalább húsz fok hideg van,
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az utcák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől:
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.

Madison megye hídjai (A szív hídjai)

Felzárkóztak az öreg teherautó mögé, és az asszony, a Ford magas üléséből látta a jól lekötött, fekete, vízhatlan vásznat, amely alatt kirajzolódtak egy bőrönd és egy gitártok körvonalai az elfektetett pótkerék mellett. Esőcseppek borították a hátsó ablakot, de valamelyest látszott Robert feje. A férfi előrehajolt, talán, hogy kivegyen valamit a kesztyűtartóból. Nyolc nappal ezelőtt, amikor ezt csinálta, karja Francesca lábát súrolta. Egy héttel ezelőtt, ilyenkor, Francesca Des Moines-ban volt, hogy rózsaszín ruhát vegyen.
 - Ez a járgány is jó messzire eljött hazulról - jegyezte meg Richard. - Washington állam. Mintha nő vezetné, legalábbis hosszú a haja. Mégsem nő, lefogadom, ez lesz az a fotós, akiről a kávézóban beszéltek.
Néhány sarkon keresztül követték Robert Kincaidet egészen addig, ahol a 169-est a 92-es út keresztezi kelet-nyugati irányban. Nehéz kereszteződés, sűrű forgalommal minden irányból, s még jobban nehezítette az eső és a sűrűsödő köd.
Vagy húsz másodpercig ültek így. A férfi pont előtte volt, alig néhány méternyire tőle. Még mindig megtehetné. Kiugorhatna, odarohanhatna Harry jobb oldali ajtajához, átmászhatna a hátizsákokon, hűtőtáskán és állványokon.
Azóta, hogy Robert Kincaid a múlt pénteken elhajtott, Francesca rádöbbent arra, bármennyire is tudta, sokat jelent neki a férfi, nagyon alábecsülte érzéseit. Bármilyen lehetetlennek tűnt is, így volt. Kezdte ő is felfogni, amit a férfi már megértett.
De csak ült, megbéklyózta a kötelességtudat. Soha életében nem nézett ilyen meredten semmit, mint most az előttük levő kocsi hátsó ablakát. Felvillant Harry bal indexlámpája. Még egy pillanat, aztán eltűnik. Richard a Ford rádiójával babrált.
Francesca lassítva kezdte látni a dolgokat, mintha agya különös trükköt végezne vele. Robert következett, és... lassan... lassan... Harry begördült a kereszteződésbe - Francesca látta maga előtt a férfi hosszú lábait a kuplungon és a gázpedálon, azt, ahogyan sebességváltás közben jobb alkarján megfeszülnek az izmok -, befordul balra a 92-es útra Council Bluffs, a Fekete-hegység és északnyugat felé... lassan... lassan... fordul az öreg teherautó... befordul a kereszteződésbe, orra nyugatnak mutat.
Az asszony szemét összehúzva nézi a könnyeken, ködön, esőn keresztül, s alig tudja elolvasni a kopott, piros feliratot az ajtón. "Kincaid Fotók - Bellingham, Washington".
A férfi letekerte az ablakot, hogy jobban lásson fordulás közben. Befordult, hosszú haja lobogott a szélben, ahogy gyorsított a 92-es úton, nyugat felé, majd föltekerte az ablakot.
"Nem... Úristen, nem akarom... - kínozták a szavak. - Tévedtem, Robert... hiba volt maradnom... de nem mehettem... elmondom, meg fogod érteni, miért nem mehetek... Mondd el ismét, miért kell mennem!"
A férfi hangja pedig mintha az országút fölött visszhangzott volna. "A minket körülvevő kétértelmű világban csak egyszer jön el életünkbe az efféle bizonyosság, soha többé, s nem számít, hányszor születsz újjá."
Richard áthajtott a kereszteződésen észak felé. Francesca egy pillanatig látta a férfi arca mellett Harry vörös hátsó lámpáit a ködben és a szélben. Az öreg Chevy kisteherautó picinek látszott a Winterset felé dübörgő hatalmas kamion mellett, amely magasra csapta az út vizét az utolsó cowboyra.
- Viszlát, Robert Kincaid - suttogta Francesca, és kitört belőle a zokogás.
Richard ránézett.
- Mi baj, Frannie? Megmondanád végre, mi bajod?
- Hagyj békén néhány percre, Richard! Mindjárt rendben leszek.
Richard a fejét csóválva nézett rá. Aztán a marhaárakra tekerte a rádiót.

Robert James Waller: Madison megye hídjai

Kopogtatás nélkül

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké
éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

1926. április

Nagy László: Himnusz minden időben

Te szivárvány-szemöldökű,

Napvilág lánya, lángölű,

Dárdának gyémánt-köszörű,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Te fülemülék pásztora,

Sugarak déli lantosa,

Legelső márvány-palota,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Siralomvölgyi datolya,

Festmények rejtett mosolya,

Templomon arany-kupola,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Díjra korbácsolt versenyló,

Lázadásokban lobogó,

Csillag, dutyiba pillantó,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Harctéri sebek doktora,

Hazátlanoknak otthona,

Mézes bor, édes babona,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Piaci csarnok álmosa,

Nyomorúságnak táncosa,

Szilveszter-éji harsona,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Béta-sugárban reszkető,

Sok-fejű kölyket elvető,

Tengerek habján csörtető,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Minden időben ismerős,
Mindig reménnyel viselős,

Bájokkal isteni erős,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Öröktől belémkaroló,

Vánkosra velem hajoló,

Varjakat döggé daloló,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Iszonyattól ha szédülök,

Ha a pimaszság rámdönög,

Önmagammal ha kűzködök,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Jog hogyha van: az én jogom,

Enyém itt minden hatalom,

Fölveszem kardom, sisakom!

Gyönyörűm, te segíts engem!

Felragyog az én udvarom,

Megdicsőül a vér s korom,

Galambok búgnak vállamon,

Gyönyörűm, ha segítsz engem!

Képek: http://www.tong.co.za/art_gallery.htm

Pillangó

Elizabeth David

A Wikipédia nyomán

Elizabeth David (1913. december 26 - 1992. május 22.) a huszadik században élt kiemelkedő brit gasztronómiai író.

Nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a francia és olasz konyha meghonosodott a brit otthonokban, olyan, ma már mindennapos dolgok használatával, mint például az olívaolaj. A háború-viselte, takarékos Britanniában a mediterrán világ vidéki ízeit ünnepelte, szemben a gourmandok és arisztokraták által dicsért túlfinomított fogásokkal.
David stílusának jellemzője, hogy röviden és tömören ismerteti magát a receptet, de részletesen a történeti hátterét, gyakran anekdotákkal is kiegészítve. Csípősen kritizálta a rossz ételeket, beleértve sok olyan angol ételt, amelyeken ő és olvasói is felnőttek.

Ifjúsága
Eredeti nevén Elizabeth Gwynne, skót, holland és ír felmenőkkel, egy 17. századi udvarházban nőtt fel, Sussexben.
A Sorbonne-on tanult, és két évig egy francia családnál lakott, innen ered szerelme Franciaország és a francia ételek iránt. 19 éves korában kapta első szakácskönyvét, Hilda Leyel művét A főzés nemes művészetéről, amelyben a szerző a keleti ételek iránti rajongását örökítette meg. "Talán soha nem tanulok meg főzni, ha nem Hilda Leyel csodálatos receptjeit kapom meg, hanem például Mrs. Beeton hagyományos tanácsait." mondta David.
Gwynne-nek kalandos ifjúkora volt, elköltözött otthonról, hogy színésznő legyen. Huszonöt éves korában, 1939-ben hagyta el Angliát, és nős szerelmével, Charles Gibson-Cowan-nel egy hajót vettek, hogy körülutazzák a Födközi tengert. A második világháború félbeszakította a tervüket, és Franciaország német megszállása miatt menekülniük kellett. Korzikára indultak, majd Olaszországba, ahol lefoglalták a hajójukat; épp azon a napon érkeztek, amikor Olaszország hadat üzent Nagy-Britanniának. Görögországba utaztak, Syros szigetén éltek, Gwynne a görög konyhával ismerkedett, és sok időt töltött Lawrence Durrell és Norman Douglas társaságában. Amikor a németek megszállták Görögországot, Krétára menekültek, ahonnan a brit erők segítségével végül Egyiptomba jutottak. Elizabeth először Alexandriában, majd Kairóban lakott. A Tájékoztatlási Minisztériumnak kezdett dolgozni, különvált Gibson-Cowan-tól és érdekházasságot kötött Tony David alezredessel. A házasság tekintélyt hozott neki, de az alezredes nem az az ember volt, akit tisztelni tudott, és a kapcsolatuk hamar véget ért egy nyolchónapos indiai kiküldetést követően. Az elkövetkező években még számos szerelmese volt.

Főzés és írás
Amikor 1946-ban visszatért Londonba, cikkeket kezdett írni a főzésről, és 1949-ben a kiadó John Lehmann 100 Font előleget ajánlott neki a Mediterranean Food (Mediterrán konyha) megírásáért, amely írói karrierjének kezdete lett. David nyolc hónapot töltött az olasz konyha megismerésével Velencében, Toszkánában és Kapri szigetén. Ennek eredménye lett az 1954-ben megjelent Italian Food (Olasz konyha) Renato Gattuso illusztrációival. A könyvről Evelyn Waugh azt írta a Sunday Times-ban, hogy egyike annak a két könyvnek, amelyek a legnagyobb élvezetet szerezték neki abban az évben.
A könyvek első megjelenésének idején a felsorolt hozzávalók közül sok nem volt kapható Angliában (a háború utáni jegyrendszer 1954-ig tartott), de a következő tíz évben már megjelentek olyan hozzávalók, mint a padlizsán, sáfrány és az olasz tészta, a pasta. David hírnevet és elismerést szerzett. 1965 novemberében saját, a főzésnek szentelt boltot nyitott London Pimlico nevű városrészében, és a Vogue-nak írt cikkeket.
1963-ban, 49 éves korában agyvérzést kapott, lehetséges, hogy ehhez számottevő alkoholfogyasztása is hozzájárult. Felépült, de nem nyerte vissza teljesen az ízérzékelését és a libidóját.

Díjak, elismerések
Az English Bread and Yeast Cookery című könyvéért megkapta a Glenfiddich Writer of the Year díjat. Essex és Bristol egyetemeinek díszdoktora lett, és elnyerte a Chevalier de l'Ordre du Merite Agricole díjat is. A legnagyobb örömöt az szerezte neki, hogy 1982-ben a Royal Society of Literature tagjává választották, írói képességeinek elismeréseképpen.
1992-ben hunyt el Chelsea-beli otthonában, ahol negyven évig élt.
2006-ban a BBC tévéfilmet készített az életéről Catherine McCormack főszereplésével.

Könyvek
Mediterranean Food (Mediterrán konyha), illusztrálta John Minton, kiadó: John Lehmann (1950)
French Country Cooking (Francia vidéki konyha), illusztrálta John Minton, kiadó: John Lehmann (1951)
Italian Food (Olasz konyha) (1954)
Summer Cooking (Főzés nyáron), kiadó: Museum Press (1955)
French Provincial Cooking (Francia vidéki konyha) (1960)
Spices, Salt and Aromatics in the English Kitchen (Fűszerek, só és ízesítők az angol konyhában) (1970)
English Bread and Yeast Cookery (1977)
An Omelette and a Glass of Wine (Egy omlett és egy pohár bor) (1984)
Posztumusz kiadások
Harvest of the Cold Months (1994)
South Wind Through the Kitchen: The Best of Elizabeth David (1998) (szerkesztő Jill Norman), (Déli szél a konyhában: "best of" Elizabet David)
Is There a Nutmeg in the House?: Essays on Practical Cooking with More Than 150 Recipes", szerkesztő Jill Norman (2000) Van a háznál szerecsendió?: esszék a praktikus főzésről több, mint 150 recepttel)
Elizabeth David's Christmas (2003) (szerkesztő Jill Norman) (Elizabeth David karácsonya)
Elizabeth David Classics ( Mediterranean Food, French Country Cooking, Summer Cooking. )
At Elizabeth David's Table: Her very best everday recipes (szerkesztő Jill Norman), Előszó: Jamie Oliver, Johnny Grey, Rose Gray, Sally Clarke, Simon Hopkinson, Hugh Fearnley-Whittingstall. Posthumous anthology Penguin (2010) (Elizabeth David asztalánál: legjobb mindennapi receptjei)

Róla szóló írások
Lisa Chaney:  "Elizabeth David: A Biography" (életrajz)
Artemis Cooper: Writing at the Kitchen Table: The Authorized Biography of Elizabeth David (hivatalos életrajz)

Angol kenyér

És Elizabeth David Angol kenyér és élesztő szakácskönyvének első kiadása, amit CM-től kaptam, amikor Franciaországba utaztam. Olyan ez a könyv, mint amikor valakitől megkérdezzük, hány óra, és az illető elmeséli az órakészítés titkait. Kétszázötven oldalon számol be a magvak és a malmok, az élesztő és a kenyér történetéről Mezopotámiáig visszamenőleg, valamit további háromszázötven oldalon recepteket tartalmaz. A végén még ajánlott irodalom is van, mintha ezek után még volna mit olvasni.
... belemerülök a "Kenyérgabonáink: búza, rozs, árpa, zab és borsó" című fejezetbe. ... Két órával később még mindig olvasok; elbűvöl a szellem és a romantika indáival befont elegáns próza. Nem csupán a kenyér történetéről van itt szó, hanem a világéról is, arról, hogy a civilizációkat miként befolyásolta a gabona termesztése és őrlése, a kenyérsütés. Mire a kenyérgabona Kurdisztánból Egyiptomon át Európába történő harminc évszázados vándorlásának történetén átrágom magam, teljesen kimerülök. És még az őrlésről szót sem ejtett.

Részlet Judith Ryan Hendricks: Francia kenyér című könyvéből

Francia kenyér (recept)

Akkor hát egy couronne-t készítek.
... a couronne, ez a korona formájú kenyér Franciaország szegényebb vidékeiről származik, ahol az emberek spóroltak az idővel és a pénzzel. A két-három kilós kenyerek egy családban egy hétig is eltartottak, de a kenyérbélhez viszonyítva addig nem volt elég a héja, amíg valakinek nem támadt az a remek ötlete, hogy lyukat hagyjon a középen.

...poolish azaz "szivacs" nevű kovászféleséget csinálok.

Poolish a Pain de Campagne-hoz
("Szivacs" a falusi kenyérhez)

1/2 kanál élesztő
1/2 kanál víz
1/2 csésze korpás liszt
Oldjuk fel az élesztőt a vízben, aztán keverjük össze a liszttel, míg sűrű nem lesz a tészta. Legalább százszor verjük az edény falához, hogy hosszú sikérszálakat kapjunk. Nedves konyharuhával takarjuk le, és szobahőmérsékleten legalább két órát hagyjuk kelni. Minél tovább áll, annál jobb; akár nyolc órán is így maradhat. Vagy tegyük be a 'szivacsot"  hűtőbe 12-15 órára. Ne feledjük, hogy kenyérdagasztás előtt hagyni kell, hogy szobahőmérsékletre melegedjen, erre további két órát számoljunk.

Pain de Campagne

Az egész "szivacs"
Két és fél csésze víz
1/2 kávéskanálnyi élesztő
5 és 1/2 - 6 és 1/2 csésze kenyérsütésre alkalmas fehérítetlen búzaliszt
1 evőkanálnyi kóser vagy tengeri só
A "szivacs" akkor kész, amikor buborékos és laza, és hamisítatlan erjedésillata van. Tegyük át egy nagy tálba, adjuk hozzá az élesztőt és a vizet, és keverjük, amíg eloszlik, és a keverék habos nem lesz. Csészénként keverjük hozzá a lisztet, amíg a tészta már géppel nem keverhető, ekkor borítsuk ki egy liszttel bőven meghintett deszkára, és gyúrjuk 10-12 percig. Szükség szerint adjunk hozzá még lisztet. Szórjuk rá a sót a tésztára, és további 5-7 percig gyúrjuk. A tészta eleinte ragadós lesz, de csak annyi lisztet adjunk hozzá, hogy ne tapadjon a deszkához. A ragadós tésztából isteni, rágós kenyeret kapunk.
Ha ujjunkkal megnyomjuk a tésztát és ruganyosnak találjuk, akkor kész is van. Gyúrjuk cipó formájúra, és míg megtisztítjuk és kiolajozzuk a kerek sütőformát, takarjuk le nedves konyharuhával. Tegyük a tésztát a tepsibe és forgassuk meg, hogy az olaj mindenütt bevonja, így a kenyér héja nem lesz száraz (a száraz kenyérhéj miatt a tészta sem tud megkelni). Takarjuk le ismét nedves konyharuhával, és hagyjuk, hogy szobahőmérsékleten a duplájára nőjön (ez kb. 2-3 órába telik). Ha ujjunkat kb. 1 centi mélyen a tésztába dugjuk, és a lyuk megmarad, a tészta megkelt.
Enyhén paskoljuk meg a tésztát, majd letakarva hagyjuk félórán át "pihenni", hogy a sikér megereszkedjen. Ezt követően vágjuk félbe, formázzuk úgy, mint a baguette-et, és tegyük alaposan belisztezett konyharuhára, hogy az anyag redője megtartsa, elválassza a két kenyeret. Szórjuk meg a tetejét liszttel, takarjuk le nedves konyharuhával, és kelesszük további másfél-két órán át, vagy amíg kb. másfélszeresükre nem nőnek.
Melegítsük a sütőt 220 C-ra, és sütés előtt 1/2-1 órán át kis lángon melegítsünk vizet a teáskannában. Amikor a tészta megkelt, tegyük a baguette-eket egy sütőpapírral kibélelt, vagy kukoricaliszttel vékonyan beszórt sütőlapra. Borotvával vagy recés élű késsel vágjunk átlós csíkokat a tészta felszínére, és alakítsunk ki két kört a tésztából: mint két gyűrűt fonjuk át őket egymáson, és nyomkodjuk is le a végüket. A kenyér falusias, tehát nem kell tökéletes körre törekednünk.
A sütőlapot csúsztassuk középre a sütőbe, egy súlyos tepsibe töltsük bele a teáskannában forralt vizet, és tegyük a tepsit a sütő aljára. Tíz percen át 220 C-on, majd 25-30 percig 200 C-on süssük, vagy addig, amikor a kenér héját megkocogtatva kongó hangot nem hallunk. Zárjuk el a sütőt, kicsit nyissuk ki az ajtaját, és így hagyjuk még bent öt percig a kenyeret. Vegyük ki, és helyezzük rácsra. Ne vágjuk fel, míg teljesen ki nem hűlt.

Részlet Judith Ryan Hendricks: Francia kenyér c. könyvéből
(eljegyzésre készített kettős couronne)

Francia kenyér (képek)

Baguette: 20-25 dkg-os,
kb. 70 cm hosszú kenyér

Le pain épi: csúcsokból formált,
ropogós, könnyen törhető kenyér

Pain campagne aux olives:
parasztkenyér olajbogyóval

La couronne: köralakú kenyér

Pain de campagne noix:
parasztkenyér dióval

Francia kenyér (könyv)

A középszerű Los Angeles-i tanárnők eseménytelen életét élő Wynter Morrisonért eljön egy szőke reklámügynök hófehér limuzinon, és megajándékozza hét év luxusházassággal. De amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelen véget is ér a fényes társasági élet, parti, bál, buli, borkóstoló, francia filmbemutató, taftruha, orchidea, és Wyn egy este a kacsalábon forgó kastély bezárt kapuja előtt találja magát.Kizárva. Mindentől megfosztva, amiért addig élt. Érzelmi és anyagi csődben, barátoktól elhagyatva, depresszióban. Nincs hová menekülni. Hacsak abba a kis seattle-i pékségbe nem, ahol délelőttönként itatja az egereket egy nagy bögre kávé fölött. És ahogy napra nap beszívja a sülő kenyér finom illatát, lassan felködlenek szinte már elfeledett diákkori emlékei. Az a régi nyár, amit egy boulangerie gyakornokaként töltött egy francia kisvárosban. A kovász, a liszt, a dagasztás, a kemence. A hőség. A saját verejtéke. Az első szerelem.Tévúton járt volna? Pályája és házassága talán nem is véletlenül torkollt kudarcba? Wyn mindent egy lapra tesz fel. Beáll a pékségbe, újratanulja a mesterséget, újraépíti az életét, megkeresi önmagát. Judith Ryan Hendricks bravúros sikerregényét forgatva az olvasó megszereti az embereket. Nem mellékesen a mellékelt kenyérreceptekből megtanulhat, ha akar, kenyeret sütni.

Judith Ryan Hendricks: Francia kenyér

Napfény

Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.

Helen Keller

Henry David Thoreau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Henry David Thoreau (USA, Massachusetts, Concord, 1817. július 12. – 1862. május 6.) amerikai író, filozófus.

Élete
1817-ben született az egyesült államokbeli Concordban. Emerson tanítványa volt, hívei őt tartják a legelső amerikai környezetvédőnek és a polgári engedetlenség filozófiai megalapozójának. Emerson gondolatait továbbvíve a természettel való összeolvadást hirdette, illetve a demokratikus eszmék valóra váltását követelte. Az új-angliai transzcendentalista iro dal mi-filozófiai mozgalomnak volt tagja. Természethez fűződő viszonyáról jelent meg 1854-ben Walden című kötete.
1845 és 1847 között egy saját kezűleg épített kunyhóban élt a Concordhoz közeli Walden-tó partján. Gyűjtögetésből, halászatból, növénytermesztésből és mások számá ra végzett fizikai munkából tartotta fönn magát, de ideje nagy részét csendes elmélyüléssel, a természet megfigyelésével és leírásával töltötte. Azt vallotta, hogy a civilizáció rombolja a természetet, és az embert meg fosztja attól, hogy figyelmét teljes egészében a lét fontos kérdéseinek szentelhesse; az emberi kultúrának a természethez kell igazodnia.
1846-ban börtönbe csukták egyetlen napra, amiért nem volt hajlandó adót fizetni a rabszolgaságot támogató és Mexikót támadó Egyesült Államoknak. Az 1849-ben megjelent A polgári engedetlenség iránti kötelességről című művében rámutat, hogy szerinte egy magasabb rendű törvény alapján minden embernek kötelessége megtagadni az együttműködést és elviselni az ezzel járó büntetést, ha az állam igazságtalan politikát folytat.
Elveinek sok követője akadt szerte a világban, mint például Mahátma Gandhi is. Leginkább elhíresült idézet tőle:
„Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpuszítani mindazt, ami nem volt Élet, Hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.”

Walden

Az amerikai természetbúvár és esszéista a New England-i úgynevezett transzcendentalisták csoportjának legegyénibb gondolkodója, Emerson, Margaret Fuller és Hawthorne pályatársa volt. Sikertelen irodalmi-újságírói próbálkozásai után 1845-ben Walden Pondban, Concord közelében épített magának egy kis kunyhót és két évig élt benne. Remeteélete során tanulmányozta a természetet és önmagát. Naplóját, melyben elmélkedéseit rögzítette 1854-ben tette közzé. Teljes címe: Walden, avagy az élet az erdőben.
Individualista filozófiáját a polgárnak arra a jogára alapozza, hogy ha akar, visszavonulhat a civilizációtól a magányba. A visszavonulás egyben a társadalmi konvencióktól való mentesülést is jelenti. ("A legtöbb ember még ebben a viszonylag szabad országban is, merő tudatlanságból és tévelygésből úgy el van foglalva az élet vélt gondjaival és fölösleges, durva munkáival, hogy nem tudja élvezni nemesebb gyümölcseit.") Thoreau Rousseau méltó tanítványának bizonyul, egyben az utolsó jelentős rousseauistának is. Érdekes - bár naiv - elképzelése, hogy az ember a megszerzett javakért életerejét áldozza fel. Minél kevesebbet szerez, annál több marad a maga számára ebből az életerőből. Mindenkinek a saját élete a legértékesebb - fejti ki s könyve befejezésében hangsúlyozza: "Ha meg akarod tanulni a világ minden nyelvét és valamennyi nemzet szokásait, ha messzebb akarsz utazni minden világutazónál . akkor kövesd az ókori bölcs szavát és ismerd meg tenmagadat." Thoreaut az angol nyelv kiváló stilisztájának tartják, nevezetes kitűnő megfigyeléseiről és mélyen szántó gondolatmeneteiről. Műve magyarul inkább szépirodalomnak hat, mert elméletei és azok bizonyításai fölött már jócskán eljárt az idő; könyvét így is az amerikai irodalom klasszikus alkotásai között tartják nyilván.

Legeza Ilona könyvismertetője

Fellegvár

Ne aggódj, ha fellegvárakat építettél. Ott vannak a helyükön. Most rakd alájuk az alapjukat.
Henry David Thoreau

Varázslat

Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.

Albert Einstein

Árpádházi Szent Erzsébet

November 19.
a világegyházban november 17. *1207. +Marburg, 1231. november 17.
A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius így kezdi Szent Erzsébet életrajzát: ,,A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.'' Erzsébet azok közé a szentek közé tartozik, akiknek sugárzása nem csökken, fénye minden kor minden emberének világít.

Magyarországon született, abban az országban, amelyben a független állami lét és a kereszténység alapjait Szent István király rakta le. Atyja II. András magyar király, anyja a merániai Gertrúd volt. Erzsébetet már négy éves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. Lajos szülei, Hermann gróf és Zsófia grófnő e házasságtól sokat várt, és reményük igazolását látták abban, hogy a kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett a wartburgi várba. Német környezetben akarták nevelni, hogy jól elsajátíthassa új hazájának minden szokását.

A kis Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét. A nála hét évvel idősebb Lajos kezdettől fogva szívből szerette. A leendő anyós, Zsófia asszony ellenben egyre növekvő rosszallással figyelte a gyermek fejlődését, mert szokásaival nem tudott egyetérteni. Nemcsak apró, túlzásnak minősített vallási gyakorlatai zavarták (Erzsébet például ismételten megszakította játékait, hogy, mint mondta, ,,Istent szeresse''), hanem az is, hogy teljes természetességgel magával egyenrangú társnak tekintette a legegyszerűbb gyermeket is. Ezt még mind elnézte volna, mint gyermekes jámborságot, azt azonban már nem tudta megbocsátani, hogy Erzsébet nem vette át az udvari élet előírt formáit: nem volt hajlandó megtanulni a nők számára akkor kötelező tipegő járást, s ráadásul minden körtáncnál jobban szerette a vad lovaglást. Ezzel egyébként az egész udvar megütközését is kiváltotta, s ha Lajos védelmébe nem veszi az áskálódásokkal szemben, és aránylag korai házassággal meg nem szilárdítja helyzetét a várban, Erzsébetet valószínűleg hamarosan hazaküldték volna Wartburgból Magyarországra.

A házasságkötés azonban megtörtént, és a fiatalok boldogsága teljes volt. Erzsébet teljes szívével átadta magát férjének, akihez a szeretet sokkal erősebb kötelékei fűzték, mint a szülők akarata vagy az együtt töltött gyermekkor. Most már nyugodtan függetleníthette magát az udvari etikettől. Ha férjét hazavárta, messzire elébe lovagolt, és viharos örömmel üdvözölte. Lajos pedig az udvari emberek megrökönyödésére egy asztalnál étkezett vele.

Lajosnak tapasztalnia kellett, hogy felesége szívét, jóllehet nagyon szereti őt, nemcsak ő birtokolja: Isten volt az, aki Erzsébetet egészen lefoglalta magának. És Lajos hálás hittel vette tudomásul, hogy felesége néha éjszaka fölkel mellőle, és a hideg padlóra fekszik, hogy Isten szeretetéért egy időre elhagyja férje közelségét. Azon sem ütközött meg, ha Erzsébet az asztalnál egy falatot sem evett, mert éppen böjtölt. Az 1225-ben kitört éhínség idején teljes tekintélyével mögötte állt, amikor Erzsébet fölnyitotta a kamrákat és hombárokat, és ,,kifosztva'' a várat, segített az éhezőkön.

Erzsébet legbensőbb titka s egyúttal legvonzóbb vonása az volt, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni az Isten és a férje iránti szeretet között. Vannak, akik úgy magyarázzák, hogy a szerelme egyre inkább lelkivé vált. Ám ezt cáfolja az a tény, hogy milyen kimondhatatlan fájdalmat érzett akkor, amikor Lajos 1227-ben keresztes hadjáratra indult. Mintha sejtette volna a jövőt, Lajos ugyanis még útközben megbetegedett és meghalt. A hírt alig merték közölni Erzsébettel, s mikor megtudta, ezzel a kiáltással rohant végig a vár termein: ,,Jaj, Uram Istenem, most az egész világ meghalt számomra!''

Lajos oltalma nélkül nem folytathatta tovább addigi életét, ezért egy óvatlan pillanatban, gyermekeivel együtt elhagyta a várat. A későbbi korokban, amikor már nem értették a szegénység utáni vágyat, amely Erzsébet szívében állandóan égett, menekülését úgy magyarázták, hogy ,,elűzték a várból''. Érdemes fölfigyelnünk arra, hogy ez a későbbi értékelés mennyire megváltoztatta Erzsébet alakját: egy kitaszított, szegénységbe jutott grófnő, aki csodákat művel, hogy legyőzze környezete gonoszságait, jótettet jótettre halmoz, és fiatalon elég a szeretetben. Ez az Erzsébet-kép közelebb állt a hívők lelkéhez, mert érthetőbb volt, mint azé az asszonyé, aki mindezt szabad megfontolással, önként tette, és akinek férje halála adta az alkalmat arra, hogy az evangéliumot minden fenntartás nélkül kövesse.

Utolsó éveiben nagy szerepet játszott Marburgi Konrád, akit maga a pápa jelölt ki Erzsébet lelkiatyjául. Lajos még életben volt, amikor Erzsébet már arra a Konrádra bízta lelke vezetését, akinek 1226-ban engedelmességi fogadalmat is tett. 1228-ban követte őt Marburgba. Konrád ferences komoly, szent buzgósággal teli pap volt, aszkézisben és szegénységben élt. Nagy feladatának tekintette Erzsébet tökéletességének kibontakoztatását. Szigorú lelkivezető volt: kis hibákért is megostorozta Erzsébetet. Ha észrevette ragaszkodását a világ dolgaihoz, azonnal kegyetlenül megvont tőle mindent. Így tiltotta el tőle utolsó társaságát, két kedves szolgálóját is. Erzsébet pedig nem tiltakozott és nem keresett kibúvókat, hanem Krisztus iránti szerelme jeleként tökéletesen engedelmeskedett. Oly hűséggel és hajlékonysággal simult Isten kezébe, hogy emberi szigor nem tudott ártani neki.

De amíg egyik oldalon engedelmességével megkönnyítette lelkivezetőjének dolgát, a másik oldalon szinte lehetetlen feladat elé állította: Konrádnak kellett irányítania Erzsébet mindent felülmúló szeretetének tetteit. Konrád egészségéről is néha maga Erzsébet gondoskodott, mert a betegápolásból sem akarta kivonni magát. A lelkivezető és rábízottja közti harc egyik mozzanata tűnik föl abban a levélben, amelyet Konrád Erzsébet halála után IX. Gergely pápának írt: ,,Könnyek között kérte tőlem, engedjem meg, hogy házról házra járva koldulhasson. Amikor ezt megtagadtam tőle, azt válaszolta: ťAkkor olyat teszek, amit nem tilthat meg nekem!Ť És nagypénteken (1228-ban), amikor az oltárok minden ékességüktől meg voltak fosztva, a minoriták kápolnájának oltárára tette kezét, és lemondott a saját akaratáról és a világ minden pompájáról. Amikor mindenről le akart mondani, amije csak van, elhúztam az oltártól...''

Özvegyi javaiból Erzsébet ispotályt rendezett be Marburgban. Attól a bizonyos nagypéntektől fogva ott szolgált a ferences harmadrend szürke ruhájában mint betegápoló. Gyermekeit nevelőkre bízta, mert úgy látta, hogy nem tud számukra megfelelő nevelést biztosítani. E döntésében bizonyára része volt annak is, hogy a szívét most már osztatlanul Istennek akarta adni. Legkisebb lányát, Gertrúdot boldogként tiszteljük (lásd november 13-án!).

1231 novemberében Erzsébet megbetegedett. Utolsó napjait gyermeki derű ragyogta be. Elajándékozta a még meglévő holmiját, s vigasztalta a mellette lévő nővéreket. 16-án éjfél körül halt meg. Marburgban temették el, s már négy évvel halála után, 1235-ben szentté avatták.

Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba, november 19-re, a temetése napjára. 1969-ben ünnepét visszatették november 17-re, halálának napjára.

A szeretet nagy szentjének életét a wartburgi vár, a benne látható Erzsébet-lakrész, Moritz von Schwindt romantikus képei, valamint sok- sok elbeszélés hozza közel hozzánk.

Erzsébet gyermekkorából egy játszótársa, Guda, a következő epizódot mondta el: ,,Gyermeki szeretetével Szent János apostolt választotta kedves szentjének. Wartburgban ugyanis akkoriban az volt a szokás, hogy évenként mindenki sorshúzással választott magának egy szentet, akit külön is tisztelt és próbált követni. Erzsébet megkérte égi barátját, hogy a sorshúzás alkalmával mutatkozzék meg neki. Az apostolok nevét egy-egy gyertyára írták, majd halomba rakták a gyertyákat, és húztak belőlük. Erzsébet Szent János gyertyáját húzta. Még egy próbát akartunk tenni, ezért ismét összekevertük a gyertyákat, de ő másodszor, sőt harmadszor is ugyanazt húzta ki. Attól a naptól fogva semmit nem tagadott meg, ha Szent János nevében kérték tőle.''

Miután tizennégy éves korában Lajos felesége lett, hatása annyira érezhető lett a fiatal grófon is, hogy Caesarius lelkesen írja: ,,Alattvalói számára boldog idők következtek. Rablás, betörés és erőszakos cselekmények esetében nem volt tekintettel a személyre. A gyilkost, akár lovag, akár nemes, akár paraszt volt, úgy ítélte meg, ahogy megérdemelte''.

Lajos egy alkalommal ellovagolt az Inselberg mellett, és így kiáltott: ,,Ha ez az egész hegy aranyból volna, akkor sem adnám oda érte az én Erzsébetemet!'' Pedig Erzsébet tettei nemcsak az udvar embereit hökkentették meg rendszeresen, hanem olykor Lajostól is nagy megértést kívántak. Példa erre az az eset, amelyet legelső német életrajzírója jegyzett föl: Lajos távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget, sőt urának ágyába fektette, hogy állandóan mellette lehessen és szolgálhassa. Egy váratlan pillanatban hazatért a férje. Jelentették neki a történteket, s Lajos szívében egy pillanatra borzadás és rosszallás ébredt. Mikor azonban belépett a szobába ,,Isten, az Úr megnyitotta belső látásának szemét'', és meglátta a tulajdon ágyában a megfeszített Krisztust. ,,Lelkesen tekintett Erzsébetre, és így szólt: Erzsébet, édes nővérem! Ilyen vendéget igazán gyakran fektess az ágyamba! Ezt nagyon meg kell köszönnöm neked!''

Amikor Lajosnak hadba kellett vonulnia Itáliába, Erzsébet három éven át helyettesítette a grófság vezetésében. Éppen ezekben az években gyenge aratások és árvizek sújtották a vidéket, úgyhogy a nép éhezni kezdett. Az ifjú grófné pedig nagy határozottsággal és körültekintéssel cselekedni kezdett; a vár alatt ispotályt nyitott, ahol naponta száz szegény kapott ellátást. Gyakran saját kezűleg osztotta nekik a kenyeret és a pénzt. Eladta ékszereit és drága ruháit, gyapjút szőtt a szegényeknek, gyermekágyas asszonyok mellett segédkezett, és méltó temetést adott az elhunytaknak. Mikor hírét vette, hogy Lajos hazatérőben van, elébe lovagolt, és ,,ezernél többször is megcsókolta''. A várnagy panaszt emelt ellene, hogy ,,esztelen bőkezűségével'' eltékozolta urának vagyonát. Igaz, hogy a kamrák és tárházak kiürültek, a nép azonban élt és békét élvezett. Lajos a panaszokra így válaszolt: ,,Engedjétek csak jót tenni, hogy megtegye, amit Istenért tenni akar, és legyen elég nekünk, ha Wartburg és Neunburg várát nem adja el!''

Egy alkalommal Lajos néhány napot barátjánál, a hildesheimi püspöknél töltött. Hazatérése után leült Erzsébet mellé, és mondani akart neki valamit, ő azonban sejtvén, hogy a keresztes háborúról van szó, benyúlt urának zsebébe, és kihúzott belőle egy vörös posztóból készült keresztet. Megdöbbenve ismerte föl, hogy Lajos magára vette a keresztes lovagok jelét, s vállalta, hogy részt vesz a Szentföldért vívott harcban. Erzsébet tudta, hogy ez ura hosszú ideig tartó távollétét, esetleg halálát is jelentheti. Lajos hosszú beszélgetéssel akarta fölkészíteni döntése közlésére Erzsébetet, akire ez a hirtelen fölfedezés olyan erővel hatott, hogy ájultan esett össze. Lajos vigasztalni próbálta, de Erzsébet fájdalmát, aki egész a grófság határáig, Schmalkaldenig elkísérte őt, nem tudta csillapítani.

Egy esztendő múlva hozták haza a türingiai lovagok Lajos holttestét. Erzsébet eléjük lovagolt, és fájdalommal telve borult a koporsóra, de így imádkozott: ,,Istenem, te tudod, mennyire szerettem az uramat. Odaadnám érte az egész világot, ha visszanyerhetném. De akaratod ellenére nem akarom visszahívni még akkor sem, ha csak néhány hajszálamat kellene adnom érte''.

Abból az időből, amikor sógora, Henrik kormányozta a grófságot, elmondják, hogy Erzsébet változatlanul folytatta jótékonyságát a szegények között. Az egyik napon Henrik váratlanul tért haza a vadászatról, és találkozott vele, amint épp kosárral a karján igyekezett valahová. Henrik föltartóztatta, és látni akarta, mit visz a kosárban. Erzsébet engedelmesen átadta neki kosarát, melybe a szegények számára élelmet csomagolt, Henrik azonban illatozó rózsákat látott benne, s megszégyenülve útjára kellett bocsátania Erzsébetet.

Wartburg vára Lajos halálával üres és idegen lett számára. Télvíz idején hagyta el a várat, s lenn a hegy lábánál csak egy nagyon szegényes szállást talált. A ferencesek templomában épp az éjjeli zsolozsmára harangoztak, Erzsébet odasietett, és kérte a barátokat, énekeljék vele a Te Deumot. Később a sógora Eisenachban biztosított számára lakást.

A következő eset mutatja, hogy az emberek milyen gyorsan elfelejtik a kapott jótéteményt, és válnak barátból ellenséggé: Az egyik napon Erzsébet egy szűk utcácskában járt, amely sártenger volt, csak a lerakott köveken lehetett száraz lábbal lépdelni. Szembejött vele egy öregasszony, akivel korábban nagyon sok jót tett, de most nemhogy kitért volna előle, hanem letaszította a kőről, és csúf szidalmakkal halmozta el. Erzsébet megcsúszott és elesett a sárban, de szó nélkül kelt föl, a közeli patakban letisztította a ruháját, és derűs arccal folytatta útját.

Az egyik udvari ember házában adtak szállást Erzsébetnek és gyermekeinek. A háziúr nagyon gorombán bánt vele, úgy kezelte mint egy bolondot, és lépten-nyomon sértegette. Amikor Erzsébet elhagyhatta ezt a szállást, a falaknak és a tetőnek megköszönte, hogy oltalmazták, és hozzátette: ,,Szívesebben mondanék köszönetet az embereknek is, de nincs miért''.

Egy közmondás szerint ha a füvet este letiporják, reggelre talpra áll. Erzsébet is ilyen volt. A barátainak sikerült elérniük, hogy megkapja özvegyi részét és a gyermekeit illető örökséget. A kapott javakból ünnepet rendezett, és vagyona negyedrészét saját kezűleg osztotta szét a szegények között. Beesteledett, mire mindenkinek átadhatta adományát. Mikor látta, hogy az öregek és betegek arra készülődnek, hogy a szabadban töltsék az éjszakát, kenyeret adott nekik, nagy tüzet rakatott, hogy melegedhessenek, és elrendelte, hogy mossák meg a szegények lábait. Az egyik ember dúdolni kezdett egy dalt, s hamarosan mindenki énekelt a tűz körül. Erzsébet boldog volt, és azt mondta társnőinek: ,,Látjátok, mindig mondtam, hogy csak vidámmá kell tenni az embereket!''

Marburgban a szállására fogadott egy vak és béna gyermeket, akinek nagyon kellemetlen betegsége volt. Mindaddig maga gondozta, amíg karjai között ki nem lehelte lelkét. Utána egy leprás kislányt fogadott magához. Mikor szigorú lelkiatyja ezt megtudta, kegyetlenül megbüntette.

Az egyik napon megjelent nála egy magyar küldöttség, élén egy tekintélyes úrral. András király azért küldte őket, hogy vigyék haza Erzsébetet Magyarországra. Mikor végre rátaláltak, foltozott ruhában a rokka mellett ült. A küldöttséget vezető úr felkiáltott elkeseredésében: ,,Ki látott már királylányt rokkánál!''

Erzsébet mindössze huszonnégy éves volt, amikor földi életét befejezte. Magas láz vett erőt rajta, és a fal felé fordulva vacogva feküdt az ágyán. Egyszer csak a körülötte lévők arra lettek figyelmesek, hogy halkan, magyarul énekel. Később megmagyarázta nekik: ,,Egy kismadár ült le mellém, és olyan édesen dalolt, hogy kénytelen voltam vele énekelni. Hirtelen fölült, és elborzadva kiáltotta: ,,Mit tegyünk, megjelent az ördög! El innen, de mindjárt!'' -- aztán megnyugodott, és így szólt: ,,Beszéljünk inkább a Gyermek Jézusról, hisz hamarosan itt a karácsony, amikor megszületett, és jászolba fektették''. Aztán felsóhajtott: ,,Itt az óra, amikor a Mindenható magához hívja barátját'' -- és elszenderült.

Halálának híre megindította az egész tartományt. Szegényes, harmadrendi ruhájában ravatalozták föl az ispotály kápolnájában. Az emberek pedig seregestül jöttek, hogy utoljára láthassák jóságos anyjukat. Amikor megkezdték a gyászmisét, a templom tetejére leszállt egy nagy, fekete madár, és örömteli dalba kezdett.

Forrás: http://www.katolikus.hu/szentek/index.html

Karácsonyi kaktusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A karácsonyi kaktuszok közé a Schlumbergera (korábban Zygocactus) nemzetség epifita kaktuszfajai mellett a Hatiora gaertneri faj tartozik. Kedvelt szobanövények, mert fejlett töveik minden évben karácsony táján virágoznak.
Brazíliából származnak, ahol a trópusi, vagy szubtrópusi őserdők fáin élnek. Gyökereikkel a az ágak elágazásaiban és a fakéreg repedéseiben összegyűlő – sokszor igen kevés – szerves anyagból táplálkoznak.
Lakásban tartva ezek a kaktuszok nem szeretik a túl száraz levegőt, a nagy hőingadozást és a változó környezetet. Nem kedvelik a tűző napot.
Télen nem túlfűtött, de nem is fűtetlen helyen, fényhez közel, kissé párás helyen érzik jól magukat.

Rendszertan, felépítés

A karácsonyi kaktuszokat a kaktuszfélék Cactoideae ("Valódi kaktuszok") alcsaládjának Rhipsalideae nemzetségcsoportjába sorolták be. Eredeti termőhelyükön hat fajukat különítették el, de mivel ezek egymással jól beporozhatók, a kereskedelemben szinte mindig hibridjeikkel találkozhatunk; főleg a lila, a cseresznyepiros, a rózsaszín és a fehér virágú változatokkal.
Kis termetű, sűrűn elágazó cserje – kb. 30 cm-esre nő meg.
Szártagjai laposak, erősen fogazott címerpajzs alakúak, elágazó füzérekben sorakoznak. Egy-egy szártag ~4,5 cm hosszú és ~2,5 cm széles. Kezdetben felfelé ívelnek, de később a többi szártag kifejlődése után lehajlanak.
Tövisei nincsenek, a szártagok ízeinél 1–3 finom, rövid sörte fejlődik ki. Virágzási ideje hosszan elnyúlhat: ha jól érzi magát, októbertől akár februárig is hozhatja a hajtások csúcsán nyíló virágait. A virágok hossza 6–8 cm.

Tartása
Mivel meglehetősen igénytelen növény, sokféle hibás kezelést is képes elviselni. Magyar nevét azért kapta, mert megfelelő körülmények között tartva karácsony táján virágzik. Ha ezt akarjuk, július-augusztusban kevés vizet és tápanyagot adjunk. neki. Ezalatt az új levelek beérnek, és végükben virágkezdemények alakulnak ki.

Ősztől, kb. 15 fokos hőmérsékleten csak mérsékelten öntözzük, de a bimbók megjelenéséig rendszeresen párásítsuk. Virágzás alatt bővebben öntözzük és tápoldatozzuk. Arra kell csak figyelnünk, hogy 22 °C fölé nem menjen a hőmérséklet, mert melegben a virágzás kb. két hétre rövidülhet.
A fejlődő növényt ne forgassuk; legjobb ennek érdekében a cserepet megjelölni. Virágzás után a növény elveszti fényét, ami a kb. két hónapig tartó nyugalmi időszak elejét jelzi.

Házilag könnyen szaporítható, ezért hálás növény. Amikor a virágzást követő tavasszal fejlődni kezd, tehát ledobott virágai helyén új levélkezdemények jelennek meg, akkor 2–2 ízközös hajtásait válasszuk le a régi tőről, és tűzdeljük őket homok és rostos tőzeg keverékébe. Szobaablakban rendszeresen párásítsuk szaporítványainkat! Ha meggyökeresedtek, elkezdhetjük óvatosan tápoldatozni, ami után át is ültethetjük őket.

Kevés kártevője ismert. A fehér gyapjasmoly megjelenése túl száraz környezetre vall. Kézi tisztogatással és esőztető, lágy vizes öntözéssel ez többnyire megszüntethető. Ápoláskor jusson eszünkbe szülőhazája és természetes környezete!
A rothadásra nagyon érzékeny: ne hagyjuk, hogy a víz megálljon alatta!