Pártütő! ez igen borzasztó nevezet,
Mert hazája s ura ellen fog e' kezet.
Voltak sok pártütők, találunk sok Hórát,
Ki hazája ellen vezette táborát,
De soknak e nevet csupán azért adták,
Mert külömben őket meg nem gyilkolhatták.
Ki pártütő, ki nem, ítélje a haza,
Melyet vagy megronta, vagy mególtalmaza.
Néha azt nevezik gyilkos pártütőnek,
Kit kedves hazája tart védelmezőnek.
Némelykor, kik titkon a hazát koncolják,
Hazaárulással a hívet vádolják,
S hogy ez a hívőket még fel ne forgassa,
A neve mindnyájok előtt Harám bassa.
"Arról folyt a beszélgetés, hogy miként éltek az emberek, milyen lehetett a pásztorok, nemesek, városlakók mindennapja a harmincéves háború idején. Milyen lehetett egy ember élete Napóleon korában? A katona csatázott, a kancellár cselt szőtt; de amiről a történelemkönyv hallgat, mit csináltak az emberek? Mondjuk, egy ulmi könyvkereskedő? Vagy egy milánói diák, egy toulouse-i hentes? Megtudhatjuk-e ezt?"
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csokonai Vitéz Mihály. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csokonai Vitéz Mihály. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. április 9., szombat
2010. december 29., szerda
Csokonai Vitéz Mihály: A méz méze
Sok az ember baja! -
Egy belső nyavalya
Engemet is megroncsolt;
Ínyem elvesztette,
Szám ízét elvette,
Minden csak ízetlen volt.
Kóstoltam tokajit,
Gyomrom únalmait
Szerzé e szent ital is;
Nem volt elszenvedve
A téj édes nedve
Nála még cúkorral is.
Végre egy tetézett
Tálba lépesmézet
Kűlde egy jó Nincsneve,
Kóstolom kelletlen,
Hát fojtós, ízetlen,
Mint a zőld vackor leve.
Bejöve azonba
Laura sátoromba;
S mondám, mi bánt régolta.
Csudálta: - elmetszett
Egy kicsinyt, s úgy tetszett,
Hogy elébb megcsókolta.
Ezt edd meg, ez tán jó! -
Megeszem, - Egek! ó,
Még oly édest nem ettem.
Adj, óh, adj! több mézet,
Melyet szád igézett,
Óh, adj! - így esdeklettem.
Adott még többet is:
S meg nem mézeltet is
Adott a kis csintalan;
De én megesmértem, -
S édességet kértem
Szácskájáról úntalan. -
Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel,
A friss patakokra,
A szép virágokra
Repdesvén szerteszéjjel?
Mennyi sok munkával
És idő jártával
Gyűjthettek egy kis mézet!
Szálljatok Laurára!
Az ő szép szájára
Vénus sokat tetézett!
Jőjjetek, így nem lész
Olyan sok s édes méz
Sohol, mint a tiétek.
Jőjjetek, s így nem lész
Olyan boldog méhész
Sohol, mint a tiétek.
Egy belső nyavalya
Engemet is megroncsolt;
Ínyem elvesztette,
Szám ízét elvette,
Minden csak ízetlen volt.
Kóstoltam tokajit,
Gyomrom únalmait
Szerzé e szent ital is;
Nem volt elszenvedve
A téj édes nedve
Nála még cúkorral is.
Végre egy tetézett
Tálba lépesmézet
Kűlde egy jó Nincsneve,
Kóstolom kelletlen,
Hát fojtós, ízetlen,
Mint a zőld vackor leve.
Bejöve azonba
Laura sátoromba;
S mondám, mi bánt régolta.
Csudálta: - elmetszett
Egy kicsinyt, s úgy tetszett,
Hogy elébb megcsókolta.
Ezt edd meg, ez tán jó! -
Megeszem, - Egek! ó,
Még oly édest nem ettem.
Adj, óh, adj! több mézet,
Melyet szád igézett,
Óh, adj! - így esdeklettem.
Adott még többet is:
S meg nem mézeltet is
Adott a kis csintalan;
De én megesmértem, -
S édességet kértem
Szácskájáról úntalan. -
Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel,
A friss patakokra,
A szép virágokra
Repdesvén szerteszéjjel?
Mennyi sok munkával
És idő jártával
Gyűjthettek egy kis mézet!
Szálljatok Laurára!
Az ő szép szájára
Vénus sokat tetézett!
Jőjjetek, így nem lész
Olyan sok s édes méz
Sohol, mint a tiétek.
Jőjjetek, s így nem lész
Olyan boldog méhész
Sohol, mint a tiétek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)