Sok az ember baja! -
Egy belső nyavalya
Engemet is megroncsolt;
Ínyem elvesztette,
Szám ízét elvette,
Minden csak ízetlen volt.
Kóstoltam tokajit,
Gyomrom únalmait
Szerzé e szent ital is;
Nem volt elszenvedve
A téj édes nedve
Nála még cúkorral is.
Végre egy tetézett
Tálba lépesmézet
Kűlde egy jó Nincsneve,
Kóstolom kelletlen,
Hát fojtós, ízetlen,
Mint a zőld vackor leve.
Bejöve azonba
Laura sátoromba;
S mondám, mi bánt régolta.
Csudálta: - elmetszett
Egy kicsinyt, s úgy tetszett,
Hogy elébb megcsókolta.
Ezt edd meg, ez tán jó! -
Megeszem, - Egek! ó,
Még oly édest nem ettem.
Adj, óh, adj! több mézet,
Melyet szád igézett,
Óh, adj! - így esdeklettem.
Adott még többet is:
S meg nem mézeltet is
Adott a kis csintalan;
De én megesmértem, -
S édességet kértem
Szácskájáról úntalan. -
Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel,
A friss patakokra,
A szép virágokra
Repdesvén szerteszéjjel?
Mennyi sok munkával
És idő jártával
Gyűjthettek egy kis mézet!
Szálljatok Laurára!
Az ő szép szájára
Vénus sokat tetézett!
Jőjjetek, így nem lész
Olyan sok s édes méz
Sohol, mint a tiétek.
Jőjjetek, s így nem lész
Olyan boldog méhész
Sohol, mint a tiétek.
"Arról folyt a beszélgetés, hogy miként éltek az emberek, milyen lehetett a pásztorok, nemesek, városlakók mindennapja a harmincéves háború idején. Milyen lehetett egy ember élete Napóleon korában? A katona csatázott, a kancellár cselt szőtt; de amiről a történelemkönyv hallgat, mit csináltak az emberek? Mondjuk, egy ulmi könyvkereskedő? Vagy egy milánói diák, egy toulouse-i hentes? Megtudhatjuk-e ezt?"
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méz. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. december 29., szerda
Méz
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Története
Az Ószövetség is ír a méhek tartásáról, és a méz szüreteléséről.
Magyarország területén már a honfoglalás előtti időszakban is foglalkoztak méhészettel az itt élő népcsoportok. A bevonuló magyarok eltanulták és folytatták ezt a mesterséget. Ennek első írásos emléke 1370-ből származik, amelyben királyi méhészetet említenek. A méhektől nem csak mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapott az ember. A mézből mézeskalácsot, mézbort, mézsört készítettek, illetve süteményeket, bort is ízesítenek vele. Az ipari cukorgyártás beindulása előtt ez volt az egyetlen édesítőszer.
A 17. században az új világítóanyagok (olaj, paraffin) és az egyre nagyobb méreteket öltő cukorfinomítás miatt háttérbe szorult a méhészet.
Manapság ismét kezdi visszafoglalni helyét a táplálkozásban. Az egészséges táplálkozás egyik elengedhetetlen alkotóeleme.
A mézet a természetgyógyászat alternatív édesítőszerként, köhögések csillapítására, immunerősítőként, roborálóként stb. ajánlja.
-kedvezően hat az izomzat és a szív működésére,
-kedvezően befolyásolja az emésztőrendszert,
-vérnyomás csökkentő,
-gyógyító hatású légúti- és májbetegségeknél.
Hatása az emberi szervezetre
Kitűnő édesítőszer, teákba, gyógyteákba, sütemények, cukorkák készítéséhez is használják.
Jó házi szere a meghűléses betegségeknek, a felső légutak hurutos elváltozásainak.
A természetes antioxidánsok az anyagcsere és a baktériumok elleni védekezés során keletkező szabad gyököktől védik a szervezetet.
Antimikrobiális hatású a magas cukor- és alacsony pH–tartalomnak, valamint a szerves savaknak köszönhetően segíti a vágások, horzsolások és égési sebek begyógyulását.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)