Mondd újra

Elizabeth Barrett-Browning: Mondd újra

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,

hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak

kakukknótához hasonlítanak,

emlékezz rá, hogy se mező, se domb

nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb

újul tavasszal s kizöldül a mag.

Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak

sötétben zeng el és kétség borong

nyomában. Ismételd ... szeretsz ... Ki fél,

hogy a rét túl sok virággal veres,

s az ég túl sok csillaggal ékszeres?

Mondd szeretsz, szeretsz ... Hangod úgy zenél

mint ezüst csengő, újrázva ... Beszélj:

de ne feledd, hogy némán is szeress...

Május

Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.
Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a
legények közt.
(Énekek éneke)


Kép: Gustav Klimt: A csók

Igazából szerelem

Az Igazából szerelem (Love actually) c. film bevezetője:

„Valahányszor elfog a bánat a világ állása miatt, a Heathrow reptér utasvárójára gondolok.

Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyűlölet és kapzsiság világában élünk. De én nem így látom. Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van. Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes vagy említésre méltó, de mindig ott van. Apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek, barátnők és barátok, régi cimborák…

Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba, tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyűlöletről, vagy a bosszúról szólt. Mind a szeretet üzenetei voltak.

Az az illetlen érzésem van, hogy ha jól körülnézünk, akkor igazából szerelem vesz körül minket…”

PEÓNIA (mudan) A peónia vagy ahogy nálunk jobban ismert, a bazsarózsacserje (Paeonia suffruticosa) viszonylag későn, csak a Tang-dinasztia idején került a kínai kertekbe, mégis kevés virág van, amelynek nagyszerűbb karriert futott volna be. Évszázadokon át a legnépszerűbb növény volt, császárok rajongtak érte, főurak dicsőítették, költők és tudósok versekben magasztalták, de a köznép is mindenkor kedvelte és nagy becsben tartotta. A Song-dinasztia idején, diadala csúcspontján egyenesen a "virágok királyá"-nak (huawang) és "száz uncia arany"-nak (bai lian jin) nevezték. A művészetek gyakori tárgya volt méltóságot sugárzó virága. Virágzásakor minden tavasszal napokig tartó pazar ünnepségeket rendeztek a fővárosban. Egy-egy új fajtáért mesés összegeket is fizettek. A feljegyzések szerint az i. sz. 9. században az egyik császár kertjében tízezer tő különféle színű peónia nyílott. A hagyományos kínai gondolkodásban a peónia a jólét, bőség, megbecsülés és méltóság jelképe. A fehér peónia azon fiatal lányok szimbóluma, akiket eszességük emel a többi szépség fölé. A virágnaptárban az 5. holdhónapot szimbolizálják vele, általában a tavaszt jelképező virág. Japánba a 8. században került át és ott is a mai napig nagy tiszteletnek, megbecsülésnek örvend. http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/peonia.html