(Hildegardis Bingensis)
Physica – részlet
Egy kígyóféle
Létezik egy olyan fajta kígyó, amely nagyon meleg, földön és vízben egyaránt megél, és ördögi fortélyokat képes alkalmazni, ha épp az emberre fenekedik. Ez a kígyó ugyanis az ember ellensége: leheletét bocsátja ki az emberre, és telve van halált hozó méreggel. A benne rejlő méregtől bőre olyannyira megvastagszik, hogy ráncokba húzódik, és a nap hevétől bőrének felső rétege megrepedezik. Ha pedig a kígyó úgy érzi magát, mintha fekélytől szenvedne, szűk nyílást keres egy sziklán, és addig dörgölődzik hozzá, míg a habot le nem dörgöli magáról. Ettől bőre kevésbé lesz érdes, mint korábban volt, mikor még hab borította. Amikor azonban a habot már ledörgölte magáról, bőre finom és fénylő lesz, mintha új volna, s ennek a kígyó annyira örül, hogy ilyenkor még mérge és álnoksága is szelídül valamit. Aki ilyenkor talál rá, ölje meg, óvatosan vegye ki a szívét és a napon szárítsa meg, majd zárja egy vékony fémládába, hogy ép maradjon. Ha azután az illetőt valamilyen nagy bánat vagy kellemetlenség éri, vegye a jobb kezébe a szívet, és rögtön vidámmá válik. Addig, amíg a szívet az ember a kezében tartja, belső részeinek semmilyen méreg sem árthat, mert, ha közben valamilyen mérget eszik vagy iszik, az izzadás, hányás, vagy pedig ürítkezés útján távozik majd belőle. A kígyó mája azonban és minden egyéb, ami ebben a kígyóban van, halálos, és gyógyszernek alkalmatlan.
Van azonban a kígyónak egy másik fajtája is, amely szintén meleg, amely vízben nem él, csak földön. Ennek a mérge valamivel kevésbé káros arra az emberre, aki hozzáér vagy megkóstolja, mert valamivel gyöngébb. Ez a kígyófajta olykor az ember közelében tartózkodik, néha a házban és más száraz helyeken is előfordul, de nem jelent akkora veszélyt az emberre. De ha azt látja, hogy az ember meg akarja ölni, nyelvét kiölti és könyörögve mozgatja, mert abból a fajtából való, amelyik Ádámot rászedte – ezért is keresi fel olyan gyakran az ember hajlékát.
A vipera forró, mint a tűz, és halált hozó minden, ami benne van. Egyetlen olyan élőlényt sem enged maga mellett élni, amit le tud győzni. Annyira rosszindulatú, hogy egészen addig az egyik vipera is tart a másiktól, míg természete szerint képes nem lesz a megtermékenyülésre. Ha valaki elpusztult viperát talál olyan vidéken, ahol viperák élnek (az élő viperát ugyanis nem foghatja meg), egy elhagyatott helyen, ahol emberek nem járnak, nehéz fahasábokból rakjon nagy tüzet, az elpusztult viperát dobja ebbe a tűzbe, azután gyorsan távozzon erről a helyről, nehogy a vipera mérge vagy ártalmas kigőzölgése megérintse. Ha még maradna valami a viperából, miután hamuvá égett, azt ott kell hagynia, hamvait viszont és a szén hamuját, amelyen elégett, vigye magával, és egy vászonkendőben őrizze. Azután, ha valakinek feldagad a teste, ezt a hamvakkal teli kendőt tegye a daganatra, és a daganat rögtön eltűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése