Kanizsay Orsolya
férjéhez, Nádasdy Tamáshoz
[1550. szeptember 4.]
Szerelmes Uram. Szolgálatomat írom Kegyelmednek, mint szerelmes uramnak. Továbbá kívánnám az Kegyelmed egészségét hallanom. Mi Istennek kegyelmességéből egészségbe vagyunk mind Gáborral és Ferenccel és az többivel egyetembe, kit engedjen az hatalmas úr Isten Kegyelmednek is. Továbbá az hol Kegyelmed ír az én cédulámról, Kit Sárkány uramnak írtam volt, bizonyával nem azért írtam volt neki, hogy Kegyelmednek küldje, de ha így esett, hogy Kegyelmednek küldte meg, kell Kegyelmed előtt magamat mentenem, mert az török felől könnyű elhinnünk, kik asszonyi állatok vagyunk, minden hírt, mert az egy közbeszédként gyakran égeti az kása az szánkat meg, az tarojánn is fújjok. Mert mit akarok Kegyelmednek ezekből írnyi, röviden ez, hogy énnekem az hatalmas istennek utánna sem apám, sem anyám, sem uram, sem fiam, sem leányom nincsen több Kegyelmednél, azért az én bolond ítéletem szerént, nem csodálom magamat, de én úgyann teszek, mint az egy ember, hogy ümmaga teszen bűnt és esmég ümmaga oldozza magát, de mind ez által könyörgök Kegyelmednek, szerelmes uramnak, hogy Kegyelmed megbocsássa, ha valami vétek ez levélbe vagyon. Továbbá Kegyelmednek egyéb újságot nem írhatok, hanem hogy ez elmúlt hetfén az törökök ismég rablának ide mifelénk, közelbe nem voltak, Bérnél, Simeg és Tadik között ment el az had, Szentgerótba hat házat égettek, azon innét egy falut is elégettek, Szentgeróttul fogva Csányig és Szentgyörgyváráig mondják, hogy rablottak, de nem az, az ki Kanizsa mellett. Az Balaton mellett mentek alá, az úr Istennek neve dicsértessék, úgy legyen, mint ű akarja, amen.
De Kegyelmed azt ne vélje, hogy az hanyagságot elhallgattam volna, mert Bérnél egy asszonyember egy igen jó török lovat foga, azt mondják, hogy ér másfél száz foréntot, Pacsodnál esmeg egy szegény asszony szabadul el kezekből és egy kópja akad kezébe és hármat ölt által az törökbe, kik azonnal meghóltak. Ne vélje Kegyelmed, hogy mi es hejába egyek az kenyeret. Az hatalmas úr Isten tartsa meg Kegyelmedet nagy békével és egészséggel és hozza meg Kegyelmedet nagy békességessen és adja ű szent felsége Kegyelmedet láthatnom békével, rövid napon és egészséggel. Datum az Kegyelmed Kapujába, Septembris 4. 1550.
Az Kegyelmed Orsikája.
Szerelmes Uram. Szolgálatomat írom Kegyelmednek, mint szerelmes uramnak. Továbbá kívánnám az Kegyelmed egészségét hallanom. Mi Istennek kegyelmességéből egészségbe vagyunk mind Gáborral és Ferenccel és az többivel egyetembe, kit engedjen az hatalmas úr Isten Kegyelmednek is. Továbbá az hol Kegyelmed ír az én cédulámról, Kit Sárkány uramnak írtam volt, bizonyával nem azért írtam volt neki, hogy Kegyelmednek küldje, de ha így esett, hogy Kegyelmednek küldte meg, kell Kegyelmed előtt magamat mentenem, mert az török felől könnyű elhinnünk, kik asszonyi állatok vagyunk, minden hírt, mert az egy közbeszédként gyakran égeti az kása az szánkat meg, az tarojánn is fújjok. Mert mit akarok Kegyelmednek ezekből írnyi, röviden ez, hogy énnekem az hatalmas istennek utánna sem apám, sem anyám, sem uram, sem fiam, sem leányom nincsen több Kegyelmednél, azért az én bolond ítéletem szerént, nem csodálom magamat, de én úgyann teszek, mint az egy ember, hogy ümmaga teszen bűnt és esmég ümmaga oldozza magát, de mind ez által könyörgök Kegyelmednek, szerelmes uramnak, hogy Kegyelmed megbocsássa, ha valami vétek ez levélbe vagyon. Továbbá Kegyelmednek egyéb újságot nem írhatok, hanem hogy ez elmúlt hetfén az törökök ismég rablának ide mifelénk, közelbe nem voltak, Bérnél, Simeg és Tadik között ment el az had, Szentgerótba hat házat égettek, azon innét egy falut is elégettek, Szentgeróttul fogva Csányig és Szentgyörgyváráig mondják, hogy rablottak, de nem az, az ki Kanizsa mellett. Az Balaton mellett mentek alá, az úr Istennek neve dicsértessék, úgy legyen, mint ű akarja, amen.
De Kegyelmed azt ne vélje, hogy az hanyagságot elhallgattam volna, mert Bérnél egy asszonyember egy igen jó török lovat foga, azt mondják, hogy ér másfél száz foréntot, Pacsodnál esmeg egy szegény asszony szabadul el kezekből és egy kópja akad kezébe és hármat ölt által az törökbe, kik azonnal meghóltak. Ne vélje Kegyelmed, hogy mi es hejába egyek az kenyeret. Az hatalmas úr Isten tartsa meg Kegyelmedet nagy békével és egészséggel és hozza meg Kegyelmedet nagy békességessen és adja ű szent felsége Kegyelmedet láthatnom békével, rövid napon és egészséggel. Datum az Kegyelmed Kapujába, Septembris 4. 1550.
Az Kegyelmed Orsikája.
Nádasdy Tamás
feleségéhez, Kanizsay Orsolyához
[1554. április 15.]
Tekéntetes, nagyságos, tisztelendő és szerelmes asszony házastársom: köszönetemet és magam ajánlását. Adom tudtodra, hogy ez mai napon, délután öt és hat óra korba, király ű fölsége egész országával, az mindenható úr Istennek elvégezett akaratjából, nem az én érdememből, hanem csak az ű jó voltából és nagy irgalmas voltából Magyarországnak nándorispánjává és kunoknak bírájává tőnek, ki legyen ű szent fölségének neve dicséretire, király ű fölségének hívségére, az szegény országnak előmentére, nekem veled egyetembe üdvösségemre és tisztességemre amen. – Az többit megérted Csányi Akacius uramtul, az én atyámfiától. Húgomnak vajdáné asszonyomnak mondd szolgálatomat. Isten tartson meg nagy sok esztendeig és gyógyétson meg. Datum Pozson városából, ország gyűléséből, áprilisnek 15. napján 1554.
Az te vén Nádazsdy
Thamás Házas
Társod: Nándorispán.
Kanizsay Orsolya
férjéhez, Nádasdy Tamáshoz
[1554. április 23.]
Tekéntetes, nagyságos, tisztelendő, szerelmes uram. Az én szolgálatomnak ajánlása után az hatalmas úr Istennek nagy hálákat adok minden mivelünk való sok jótéteményirűl, ez mostanirúl is, kivel ű szent fölsége ajándékozott te Kegyelmeddel egyetembe, és üdvözlöm előszer te Kegyelmedet lélekbe, azután ez világ szerint is, hogy az örök mindenható úr Isten először lélekbe erősítsen meg az ő szent hütinek és igéjének általa az igaz hitbe, hogy minden tévelygések távol legyenek mitőlünk, és legyünk mi szegény kis keresztyén anyaszentegyház egyesek mind lélekbe, mind testbe, hogy az mi urunkat igaz hitbe, atyafiúi szeretetbe szolgálhassuk; – és te Kegyelmedet, én édes nádrispán uram tegye nagy jó szerencséssé és tartson meg az én árva szemeim előtt, kiért remélem, bízom és hiszem, hogy úgy leszen és ezt is bizonnyal hiszem, hogy te Kegyelmedet dedeommá akarja tenni csak az ű benne való bizodalomért; ámen.
Továbbá, szerelmes uram, én te Kegyelmed ellen ugyan nagyot vétettem, hogy én te Kegyelmednek ennyi levelére választ nem tettem; mert bizony sem haragom, sem feledékenségem miatt nem esett ez én rajtam, hanem naponként Kegyelmedet vártam. Az Csáfordy ki levelet hozott, arra most mindenrűl választ nem tehetek. Az hol kegyelmed azt írja, hogy más módon fogadjam Kegyelmedet, az úgy vagyon, mert úgy fogadom, mint én édes nádrispán uramat; de jól meglássa nádrispán uram is, mint jű haza, mert nyilva csak kevély nádrispánné asszonyra talál. Továbbá az négy tisztnek egyike elég énnekem és az kun-bíróságot kívánom, mert tudja Kegyelmed, hogy én nem iszom bort; az doktor azt mondja, hogy nem jó nádrispánné asszonynak vizet innya; azért mégis jű valami bóza a bírságon, mégsem halok szomjjal meg. Az hatalmas úr Isten tartsa meg Kegyelmedet.
Datum az Kegyelmed Leokájában. 23. Április 1554.
Az kegyelmed Orsikája.
[Külön papírszeleten] Továbbá azt írhatom Kegyelmednek az kevély nádrispánné asszony felől, hogy viselő szoknyája egy szál sincs; aki volt, azt immár nem lehet hogy viselhesse, mert meg vagyon kopva; az öve szűne szökfű szűn, atlac legyen; nádrispánné asszony ugyan parancsol nádrispán uramnak, hogy Kocsis Istvántul megküldje prémivel és föstött gyolcsával egyetembe; errül nádrispán uram vélekedhetik, hogy nyilva csak kevély emberrel vagyon ű kegyelmének dolga.
[Kívül] Ez levél adassék az tekéntetes nagyságos tisztelendő úrnak, Nádasdy Tamásnak, Magyarországnak nádrispánjának, nekem tisztelendő szerelmes uramnak.
Kanizsai Orsolya (1523 – Sárvár, 1571) magyar főúrnő, Kanizsai László és Drágffy Anna leánya.Apja halála után Szapolyai János 1532-ben fiúsította. 1535-ben, 14 éves korában óriási vagyon örököseként vette őt feleségül Nádasdy Tamás, a későbbi nádor, akinek «szerelmes Orsikámmal» való levélváltását Nádasdy Tamás nádor családi levelezése címen 1882-ben adta ki Károlyi Árpád és Szalay József. Férje hivatali távollétei alatt sárvári várukból maga igazgatta birtokaikat, amiben gyakori betegségei sem akadályozták meg. Korának egyik legműveltebb asszonya volt, kiterjedt levelezést folytatott ismerőseivel. Zala sok családjához fűzte familiárisi vagy rokoni kapcsolat. Ismert kertész hírében állt. Házasságukból későn (1555) született egyetlen fiuk, a "fekete bég" néven ismert Ferenc.
Nádasdi és fogarasföldi báró Nádasdy Tamás (1498 – Egervár, 1562. június 2.) magyar nagybirtokos főúr, 1537-től Horvátország és Szlavónia bánja, Vas vármegye főispánja, 1542-től a Magyar Királyság országbírója, és katonai főparancsnoka, 1554-től a Magyar Királyság nádora, Kanizsai Orsolya férje, Nádasdy Ferenc báró, a kortársak által „fekete bég”-nek nevezett hadvezér apja. Korának egyik legműveltebb, legnagyobb életutat bejáró politikusa, kora egyik legtehetségesebb diplomatája, a török elleni háborúk sikeres hadvezére, aki az utókortól a „nagy nádor” megnevezést érdemelte ki. Bárói címét 1553-ban kapta I. Ferdinánd királytól. Birtokai nagy részét felesége hozományaként szerezte. Részt vett Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd küzdelmeiben, valamint hadvezérként Szigetvár 1556-os felmentésében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése