Szabó Lőrinc: Szun Vu Kung lázadása

Mikor Szun Vu Kung, a majmok királya,
kit kőtojásból keltett ki a vén
föld, ég nap és hold különös szerelme
a gyümölcsök s virágok szigetén,

ki kőtestét mozogni tanította
s viharként szállni a felhők felett,
és megtanult minden emberfölötti
varázst és titkos bölcsességeket,

ki hős vezér és szent remete volt
és szívében mégis fenevad maradt,
és feldúlta a halál városát és
megette az égi barackokat,

az istenek eledelét, hogy ő is
őrökké éljen, s lett mindenható
kinek rőt fején a villám kicsorbult,
ki már már isten volt, de lázadó

dühében a Legfőbb Trónt követelte,
s leverte az égi seregeket,
s a Menny Ura s a Célok és Erények
bénultan nézték, hogyan közeleg –

mikor Szun Vu Kung már a trón előtt állt,
és már senki se moccant ellene,
jött Buddha, és szelíd virágkezével
intett, hogy a fegyverét tegye le.

– Ki vagy, te jámbor? – ámult el a vad szörny,
akitől a mindenség reszketett.
Buddha felelt: – A béke és a jóság,
s azért jöttem, hogy megfékezzelek.

– Nagyszerű! – bókolt Szun Vu Kung. De Buddha:
– Vigyázz – szólt –, még nem sejted, mit tudok!
– Te se, hogy én mit! – válaszolt a szörny,
és mellét verve mesélni kezdte, hogy

a tejutat kavarja szigonyával,
eldicsekedett, hogyan győzte le
a földet, eget, az állatok és fák
szellemeit, s a halál fekete

könyvét széttépve hogy lett halhatatlan,
s a Titkos Tudást hogy szerezte meg.
– Tizennyolcezer mérföldet repülök
– mondta –, ha csak egy bukfencet vetek,

átváltozom hetvenkétféleképpen
és lehetek millió óriás,
ma már én vagyok a Tökéletesség
– a Menny Urához fordult –, senki más,

– bömbölte – senki nem állhat fölöttem:
legkülönb vagyok, a Trónt akarom!
És Buddha felelt: – Tied lesz, ha győzöl
még valamin, az én hatalmamon:

mutasd meg, hogy kibírsz-e törni innen,
túljutsz-e rajtam – itt a tenyerem:
ha bukfenced kivisz belőle, nyertél,
ha nem, te fogsz engedni énnekem.

Tetszett az alku Szun Vu Kungnak.
– Őrült – gondolta – ez a Buddha: a keze
alig nagyobb egy lótusz levelénél,
igazán játék végezni vele,

gyerekjáték – gondolta és vigyorgott:
– Hát jól van, lássuk: ki győz, te vagy én? –
És felemelkedett a levegőbe,
s megállt nevetve Buddha tenyerén.

– Készen vagy? – Készen. – Rajta! – Egyet ugrott,
s már messze szállt s eltűnt a szörnyeteg,
és viharzott, mint az ördögmotolla,
úgy hányta, hányta a bukfenceket,

és repült és hömpölygött mint a szélvész,
mindig gyorsabban, repült, mint a fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagködök száz szigettengerén,

repült, a tértől részegen, repült, mint
az időmegállító gondolat,
repült, könnyű győzelmét végtelennel
tetőzni, amit ráadásul ad,

repült, repült s a Végső Űr határán
egyszerre csak öt roppant oszlopot látott,
amely minden világok végén
vörösen az ég felé lobogott.

Még egy bukfenc, s már ott volt, és leszállt ott,
ahol még nem járt soha senki se,
és lehasalt s fürkészve és vidáman
nézett az érthetetlen semmibe,

aztán felkelt. – Most megyek – mondta – vissza,
és én leszek a Mindenség Ura,
de hogy itt jártam, nevemet felírom
ide, a világ őrtornyaira –

és csakugyan felírta a középső
oszlopra: „Itt járt Szun Vu Kung király”,
s mert a szükség rájött, egy másik oszlop
tövébe még egyebet is csinált,

és indult vissza. Repült, mint a villám,
repült az űrben, mint a néma fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagvilágok szigettengerén,

mint az időtlen gondolat, repült most
visszafelé a végtelenen át,
és megérkezett és hetykén leugrott
Buddha kezéről s rikoltott: – No hát

ide a Trónt! A világ végén jártam
s ott hagytam a látogatás jelét! –
Buddha ránézett, hosszan, szánakozva,
és felemelte lassan a kezét,

és megszólalt: – Te nyomorult majom,
te, te barbár ész- és erő-szörnyeteg,
azt hiszed, hogy míg féktelen hatalmad
harc s önzés fűti, lebírsz engemet?

Azt hiszed, ki tudtál szökni kezemből?
Nézz ide, nézd középső ujjamat:
„Itt járt Szun Vu Kung…” – itt van, ezt te írtad,
s nézd piszkod, itt a hüvelykem alatt! –

És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat,
kitől a Legfőbb Trón is reszketett,
látta, hogy minden erőnél erősebb
a türelem s a jóság, s megijedt

és szökni próbált. De Buddha lefogta
s egy hegyet tett rá, kíméletesen:
– Most itt maradsz. Gondolkozz ezer évig,
s ha új szíved lesz, befogad a Menny.

1935

Tenigl Takács László: Napszámos-anzix

esszé (részlet)

Létük többnyire öröklét. Amolyan ikonféle. Se cselekmény, se tennivaló. Néha események, dolgok a gyerek körül. Elmegy, hazajön, lázas vagy vérzik az orra. A gyerektelen napok csak lengedeznek, mint a jéggé fagyott ruhák a szárítókötélen. Ha kezdődik az idény, a jégkéreg megreped, a csiszolt falapra festett madonnák életre kelnek, hangok és kiáltozások szállnak a hajnalok nyomában, sietős léptek kopognak, s az izmok visszaszoknak. A munka felolvadt idő. Tágul a tér, beleng, kifeszül, mint a festővászon. Májustól szeptemberig a napszámos hozzád hasonló, dolgos és földi halandó.

(Az ágyat úgy telepakoltuk a mosással, hogy már le sem feküdtem. Éjféltájt jött ki az utolsó adag. A betűk, mint a legyek, mászkálnak a papíron. Ahogy a villanyt leoltom, kikelnek a sötétből az utcai lámpasorok. Férgek a kora reggel kékülő döghúsában. Régen írógéppel írtam. Kis üveglapok fedték a billentyűket, a sor végén csilingelt, mint a villamosok. Lehetett harminc kiló.)

*

Mobil. Ébresztőfunkció. Tízpercenként „baj van a részeg tengerésszel”, egyre hangosabban. Kelni apránként érdemes, a szünetekben picit visszafelé lépdelni az álomfokokon. Legvégső, igazi ébredés úgy fél öt körül. Szedelődzködés, kávé, első cigaretta, félig szaladva a gyülekezőhelyre. A munka kezdete hatkor. Vége kettő és három között. Hazaérkezés.

(Úgy négy óra tájban. Riadt. Lehetett negyed öt is. Próbált visszaaludni. Félig ebben, félig a túli világban araszolt, mint a hernyó. Altató szavakból nyálazott szálat maga köré, mielőbb visszagubózni a bábba, hol boldog a lélek, nem fájnak fények és árnyékképek. Munkásillat áradt belőle, mit nem egyhamar szed le a testápoló. Gázolaj- föld- és palánta-parfüm.)

*

Kettő- és háromezer között a napi kereset. Mindennap nem mehet, a hétvégét muszáj kihagyni. Ha túlhajtja magát, könnyen lebetegszik: költsége egyheti bér. Patika, hálapénz, fizetni kell a fuvarért is. A napszámos falvakban él. Messze a rendelő. Kínszenvedés a több órás, átszállós buszút. Jövedelme húsz munkanapra ötven- és hetvenezer körül. Vannak esős napok is.

(Éppen itt lakik a barátom. Vasárnap érkezett, azóta ténfereg, zihál, faragja a verset, mint a nyársat. Csupa processzor, RAM és dióda, mit szétszerel s összerak éppen sorsa és kivolta. Néha összeülünk, könyvekkel fejünkben. Van költészettana. Alexandriai jambusokról beszél. Oktat a versléptékre.)

*

A napszám vásárlóértéke mindig az adott árak szerint. A kábeltévé díja idén: kétnapi munka. Felfújható gyermekmedence (kell a melegben): ötnapi munka. Használt szekrénysor: húsznapi munka. Néha adomány. Számítógép a fiúnak: egyhavi munka. Iskolakezdés: tíznapi munka. Nem nyaralnak. Nyaruk a napszám. Nincs filozófiájuk. Vágyaik egyszerűek, mint a heti fizetség. Alkalmi kereset esetén a vágyak dalszövegek, az összegek pedig, mint a szögek.

(Hallom, az egyik bolondja elszületésnapozott vagy egyhavi bért. Egész hétvégén fehér ruhában libegett házról házra, mint valami mesehős menyasszony. Mindenkit meghívott: „most ő megmutatja!” Lettünk vagy húszan. Halom szesz, kondér tyúkleves, rántotthús, tortahegyek. Másnap már kölcsönkért. Ötödike tájt jön meg a fizetésem. Kijövünk valahogy.)

*

Öltözékről mindenki maga gondoskodik. Tereptől, talajtól függően bakancs vagy tornacipő. Sort, rövidujjú ing, turkált dzseki, pulóver, ha hűvösre fordul, dzsogging. Nem járnak rongyosan. Messziről meg nem mondod róla, hogy kicsoda. Kétnapi bér a munkaruha. Ha teszkógazdaságos. Bérükkel bevásárlóközpontba szaladnak a műszak után. Bőrük és piszkos körmük miatt olykor megállítja őket a biztonsági őr.

(A versek s a szerelmek is elhasználódnak egy szezon alatt. Pótoltam őket. Alkudtam, rádupláztam. Maradt némi öröm s hulladék utánam egynémely városokban és agyakban. Itt odafigyelek a kenyérre. Töröm és mártogatom. Néha felkapom a fejem, belenézek egy szempárba, tenyérbe.)

*

Étel és ital nem jár. A felvágott vákuum-fóliázott. Akciós májkrém-konzerv, paprika, paradicsom, előreszeletelt, tartós kenyér. Rekkenő hőségben fagyasztott csapvíz. Egyszer közösen vettek egy tízkilós dinnyét, és felcipelték a hegyre. Ritkán fordul elő. Kell az erő. Főtt étel este, esetleg, ha marad rá kedv és idő.

(Nekem ne magyarázzon! Látom, hogyan eszik a nevelt lányom. Gépsonkát magában, fél kilót, jégkrémet, narancsot, téliszalámit, banánt, nutellát, kakaót, ropit, mindent egymásra hányva, s két óra múlva újra elölről. Nincs kétség, honnan ez az éhség.)

*

Alkalmas helyek ritkán akadnak. A bukolikus „tőke tövébe” szarás csak a magas irodalomban. Szégyenlősek, a szőlősorok és zöldségföldek jól beláthatók. Messzire szükséges menni. Igazi katasztrófa a váratlanul, munka közben megjövő menstruáció.

(Hullámokban jön rám, mit írjak. A rímek s a formák néha megzavarnak. Segít, ha a sűrűjébe túrok, a szippantós merít így az emésztőgödörbe. Azelőtt körbe ültek a zagytalanná derített mondatok, és súgtak, mint a vizsgán. Most semmi ilyesmi. Mondott és fel nem lelt szavak szortyognak fejemben, ahogy a fürdővíz örvénylik a kád lefolyóján. Jobbak az övéik.)

*

Az alkalmi munkavállalói fontos irat. A régi szakszervezeti könyvhöz hasonlít. Hatszáz forintos illetékbélyeg a munkanapra. Ez a napszámból lejön. A „bélyeges” napokra nem jár segély. Havi húszezer többletért még ők se robotolnak. Mindig van náluk alkalmi munkavállalói, a kisfőnöknél készenléti illetékbélyeg. Ha jön a hatóság, beragasztják. „Ez volt az első nap.” A törvény a bliccelő napszámosra éppúgy lecsap, mint a svarcoló vállalkozóra. Mindenki jól jár.

(Meséltem a gyereknek, hogy kiről írok éppen, a patkóhajlító, nagyerős királyról, ki páncélos sereggel és bronzütegekkel ... nem nagyon figyelt oda. Harangoztak éppen. Egy ekkora faluban hetente meghal valaki, s a temetés mindig izgalmasabb a mesénél. Zátonyra futott, süllyedő hajó a temető a domb tetején. Orrdísze öntött-beton feszület. Fehérszakállú pap-kapitány adja ki éppen az utolsó parancsokat. Körötte nyárfa-árbocok töredeznek. Odalent az agyagpalába kövült halottak, mint a korallba ágyazott bronzütegek.)

*

Az „aktív” a jövedelemmel nem rendelkező aktív korú nem foglalkoztatott személynek járó juttatás. Összege harmincezer körül. Szempont a kiskorú gyermekek száma, hogy van-e más jövedelme, élettársa. Nyáron kitelik belőle a vízdíj, a villanyszámla, némi törlesztés a hitelből. Télen a túlélés.

(Olyankor összebújunk. Nem fűt rendesen a kályha. A tűzoltószertár sufnijába egy koldus költözött. Mesélik, hat évig élt az erdőn, nejlonokban. Belső rend szerint kering, mint a naprendszerek, látogatja a családokat. Kalapját leveszi, mélyen meghajol. Talán látta valahol, hogy így kell csinálni. Úgy számolom, szerdán leszek soron. Vekni cipón, pillepalackos boron, némi pörköltön gondolkodom.)

*

A gyermekmegőrzés gond az egyedülálló anyáknak. Van oly nagy szerencse is, hogy mindketten napszámba járnak. Egy-egy nagymama, ráérő rokon az őrző. Félálomban viszik át őket. Plédbe csavart, kicsi testek, fejük nyaklik-bicsaklik. Továbbalvás, négyen-öten is összebújnak a felnőttektől megürült, még testmeleg duplaágyon. A második ébredés után játék és civódás, míg meg nem érkeznek a por- és permetezőszer-lepte édesanyák. Este gyors mosakodás, szigorú elalvás-parancs. Azután ájult mélyálom. Csak a bekapcsolva felejtett tévé halk zümmögése és villódzása az ablakon át.

(Már alszanak. Monitor előtt ülök. Cigarettázom, borral cicázok, szarvánál fogva ráncigálom az irodalmat. Kérődzik, elbődül, lassan cammog az úton. Világok és műnemek csapszegeit kalapácsolgatom magamban, néha érezni vélem mellkasomban, ahogy a kátrány s a cukor csordogál a vérrel, és mint a grillázs, ráég a szíverek falára. Jól látok. Egyelőre. Az önlét halálos méze még nem ítélt negédes homályra.)

*

A napszám fajtái tennivalók és jövedelem alapján. A rossz napszám alacsonyabb, „szállító” szervezi, s veszi le a hasznot. Újabb megrendelést hajt fel, így megbízhatóbb. A jó napszám többet fizet, de rövidebb. Bekerülni csak haveri alapon lehet. És kell hozzá saját autó. A benzinpénzt négyen-öten, egy százas fejenként. Így jutnak el a napszámos helyre.

(Néha besűrűsödik, néha hígul a vérem, olykor hőhullám, olykor hideg borzongás fut át. S ahogy a betegség apránként felemészti vesémet, egyre gyakrabban megyek ki éjjel a kertbe vizelni. Olvastam, valami finom, hajszálerekkel beszőtt velőréteg válik le ilyenkor. S az ürített, bomló szövettel lassan múltam is letisztul, valahogy akképpen, ahogy a meder napvilágra kerül a lecsapolt vizekkel. Test-folyóm apálya tanulság. Nincs a mélyben semmi. És nincs mit birkózni agyagba ragadt, iszamos kövekkel.)

*

A címerezés igazi szívás. A harmattól szinte csurognak a levelek, percek alatt ronggyá ázik az ember. Műtrágyás zsákból fércelt, mókás esőkabátot húznak magukra. Délre a nedves föld s a lélegző vegetáció fullasztó párája borít el. Furcsa, közeli hangok, mint a gőzfürdőben. Viszket minden. A boka kibicsaklik a szántásból maradt göröngyökön. A kukoricalevelek vágnak. A címer fent van, az ember lent. Hajszolják a sorokat, sok buga kimarad. Ha egy is beérik, a fél táblát beporozza. Se nóták, se sztorik, csak kurta poénok.

(Csináltam én is, régen. Törtük, hülyültünk. Egyszer lemaradtam. Elvesztem kicsit. Féltem, átkozódtam, bolyongtam a sorok között. Be is borult. Akkor láttam először, hogyan mászik a sáska a levélen. Gyülekezőt dudált a teherautó, kitaláltam az útra. Kéthetes tábor. Közös zuhanyzó, tűz, lábbűz, menza és mozgalmi dalok. A felső priccseken aludtak a nagyok, mi meg lent. Utáltam, de kellett a bicikli.)

Forrás: http://liget.org/index.php

Zöld tea

A ZÖLD TEA

A teaivás szokása Kínából ered, de az emberiség legelterjedtebb italának felfedezése a legendák homályába vész. Az egyik változat szerint Sen-nung császár Kr. e. 2737-ben ivóvizét forraltatta, amidőn egy hirtelen támadt szélfuvallat az égő ágak közül néhány levelet belesodort a forró vízbe.

Micsoda császári ital lett a forralt vízből! Valószínű, miután a kínaiak régen rájöttek arra, hogy a forralatlan víztől megbetegszenek, igyekeztek azt ízesebbé tenni, s így találtak rá a teacserje leveleire. A tea nemcsak finom, hanem élénkít is, erre mutat rá egy másik eredetlegenda. Bodhidharma, a zen buddhizmus megalapítója kilenc évig elmélkedett lótuszülésben, a falnak fordulva. Amikor nem tűrhette tovább, hogy le-lecsukódnak szemei az álmosságtól, levágta szemhéjait. Belőlük nőttek az ébren tartó tea levelei...

A kínaiak szinte kizárólag zöld teát isznak. Ez egyszerűen a Camellia sinensis napon szárított levele, amit szárítás közben enyhén megsodornak, törnek, hogy ízanyagai jobban kioldódjanak, ha leforrázzák. A minősége a fajtán és a termőterület hollétén kívül azon múlik, milyen zsenge a levele. A legjobb teát az ágvégi, ki nem feslett levélrügy és a második kifeslő levélke adja. Sokra értékelik a félig fermentált teát is, ilyen az Oolong (ejtsd: ulong), kínaiul vu lung, azaz „fekete sárkány” tea.

Zöld teával élvezet lefogyni

Tudja-e a kedves olvasó, hogy a kínai konyha legfinomabb fogásai a húsok legzsírosabb részeiből készülnek? Hogy a csirkét, kacsát mindig a bőrével, a sertéshúst mindig a szalonnájával együtt eszik? Ennek ellenére, látott már kövér kínait?

Kiderült, hogy a titok valószínűleg a zöld tea élvezetében rejlik. Zsíroldó hatását francia klinikai vizsgálatok is igazolták: napi háromszor egy csésze zöld tea a főétkezések után, havonta minimum egy-két kilogramm súlycsökkenéssel jár. Anélkül, hogy változtatnánk étkezési szokásainkon, anélkül, hogy fogyókúráznánk, pusztán zöld tea ivásával is megszabadulhatunk súlyfölöslegünktől. Magyarországon ez nem olyan elhanyagolható téma: a férfiak között legalább harminc, a nőknél legalább negyvenöt százalékos az elhízás. Ha a túlsúly mellé még egy kockázati tényező társul, például a dohányzás, akkor a halálozási kockázat megkétszereződik.

Ébresztő zöld teával

A koffein fantasztikus élénkítőszer, de nem a kávéban. A kávé koffeinje ugyanis már a gyomorban lökésszerűen felszívódik: gyomorbajt, ingerlékenységet, szívdobogást, magas vérnyomást okoz. A zöld teában egyrészt több is a koffein, másrészt fokozatosan szívódik fel a bélben, órákon át egyenletesen fejti ki hatását. Serkenti a szellemi teljesítőképességet, a gondolattársításokat, a megfigyelő- és koncentrálóképességet, megelőzi a fáradtságérzetet. Mindezt ráadásul káros mellékhatások nélkül!

Fogszuvasodás ellen zöld tea

Távol-keleti felmérések szerint azoknak az iskolásgyerekeknek, akik napi egy csésze cukor nélküli zöld teát isznak, feleannyi odvas foguk van, mint az átlagnak.

Forrás: http://www.terebess.hu/tea/index.html

Irma, te édes

Irma, az édesen butácska utcalány Párizsban él stricik, kocsmai jómadarak és rendőrök tarka világában. Bár foglalkozására nézve "rosszlány", Irma jó és a szíve is aranyból van. Egy nap feltűnik az utcájában Nestor az újonc rendőr, aki egyenesen a gyermekjátszótérről került ebbe a körletbe. A "pénzért vásárolható szerelem" feletti felháborodásában Nestor már az első nap razziát tart, melynek során a rendőrfőnököt is őrizetbe veszik... A túlbuzgó újoncot persze kirúgják. Egy kocsmai verekedés után Nestor átveszi Hippolyte-nak, Irma stricijének a helyét. Csakhogy egyre jobban beleszeret Irmába és halálosan féltékeny a lány "kuncsaftjaira". Fondorlatos tervet sző, hogy ő lehessen Irma egyetlen és kizárólagos vendége. És egy nap különös figura keveredik el a rosszlányok utcájába: Kerl a dúsgazdag angol lord, aki sok pénzt ajánl fel Irmának a kedvességéért...

A film eredeti címe: Irma la Douce

Rendező: Billy Wilder

Főszereplők: Shirley MacLaine (Irma), Jack Lemmon (Lord X/Nestor Patou)

Egészen egyszerű dal