"Arról folyt a beszélgetés, hogy miként éltek az emberek, milyen lehetett a pásztorok, nemesek, városlakók mindennapja a harmincéves háború idején. Milyen lehetett egy ember élete Napóleon korában? A katona csatázott, a kancellár cselt szőtt; de amiről a történelemkönyv hallgat, mit csináltak az emberek? Mondjuk, egy ulmi könyvkereskedő? Vagy egy milánói diák, egy toulouse-i hentes? Megtudhatjuk-e ezt?"
2010. december 31., péntek
2010. december 30., csütörtök
Karácsonyi mondóka
Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán. (-)
Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán. (-)
Karácsony harmadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán. (-)
Karácsony negyedik napja van,köszönt és minden jót kívánnégy nyafka macska,három veréb-zenész,két gerle ésegy csíz a csupasz körtefán. (-)
Karácsony ötödik napja van,köszönt és minden jót kívánöt szélkakaska,négy nyafka macska,három veréb-zenész,két gerle ésegy csíz a csupasz körtefán. (-)
Karácsony hatodik napja van,köszönt és minden jót kívánhat tyúkanyó,öt szélkakaska,négy nyafka macska,három veréb-zenész,két gerle ésegy csíz a csupasz körtefán. (-)
Karácsony hetedik napja van,köszönt és minden jót kívánhét hattyú, tolla tiszta hó,hat tyúkanyó,öt szélkakaska,négy nyafka macska,három veréb-zenész,két gerle ésegy csíz a csupasz körtefán. (-)
Karácsony nyolcadik napja van,köszönt és minden jót kívánnyolc nyúl a vadász oldalán,hét hattyú, tolla tiszta hó,hat tyúkanyó,öt szélkakaska,négy nyafka macska,három veréb-zenész,két gerle ésegy csíz a csupasz körtefán. (-)
Karácsony kilencedik napja van,köszönt és minden jót kívánkilenc kötényes kisleány,nyolc nyúl a vadász oldalán,hét hattyú, tolla tiszta hó,hat tyúkanyó,öt szélkakaska,négy nyafka macska,három veréb-zenész,két gerle ésegy csíz a csupasz körtefán. (-)
Karácsony tizedik napja van,köszönt és minden jót kívántíz tekergő kéményseprő,kilenc kötényes kisleány,nyolc nyúl a vadász oldalán,hét hattyú, tolla tiszta hó,hat tyúkanyó,öt szélkakaska,négy nyafka macska,három veréb-zenész,két gerle ésegy csíz a csupasz körtefán. (-)
Karácsony tizenegyedik napja van,köszönt és minden jót kívántizenegy táncos, tarka úrnő,tíz tekergő kéményseprő,kilenc kötényes kisleány,nyolc nyúl a vadász oldalán,hét hattyú, tolla tiszta hó,hat tyúkanyó,öt szélkakaska,négy nyafka macska,három veréb-zenész,két gerle ésegy csíz a csupasz körtefán. (-)
Karácsony tizenkettedik napja van,köszönt és minden jót kívántizenkét ugra-bugra úr,tizenegy táncos, tarka úrnő,tíz tekergő kéményseprő,kilenc kötényes kisleány,nyolc nyúl a vadász oldalán,hét hattyú, tolla tiszta hó,hat tyúkanyó,öt szélkakaska,négy nyafka macska,három veréb-zenész,két gerle ésegy csíz a csupasz körtefán. (-)
(angol népköltés, Tarbay Ede fordítása)
Tóth Árpád: Lélektől lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
2010. december 29., szerda
Csokonai Vitéz Mihály: A méz méze
Sok az ember baja! -
Egy belső nyavalya
Engemet is megroncsolt;
Ínyem elvesztette,
Szám ízét elvette,
Minden csak ízetlen volt.
Kóstoltam tokajit,
Gyomrom únalmait
Szerzé e szent ital is;
Nem volt elszenvedve
A téj édes nedve
Nála még cúkorral is.
Végre egy tetézett
Tálba lépesmézet
Kűlde egy jó Nincsneve,
Kóstolom kelletlen,
Hát fojtós, ízetlen,
Mint a zőld vackor leve.
Bejöve azonba
Laura sátoromba;
S mondám, mi bánt régolta.
Csudálta: - elmetszett
Egy kicsinyt, s úgy tetszett,
Hogy elébb megcsókolta.
Ezt edd meg, ez tán jó! -
Megeszem, - Egek! ó,
Még oly édest nem ettem.
Adj, óh, adj! több mézet,
Melyet szád igézett,
Óh, adj! - így esdeklettem.
Adott még többet is:
S meg nem mézeltet is
Adott a kis csintalan;
De én megesmértem, -
S édességet kértem
Szácskájáról úntalan. -
Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel,
A friss patakokra,
A szép virágokra
Repdesvén szerteszéjjel?
Mennyi sok munkával
És idő jártával
Gyűjthettek egy kis mézet!
Szálljatok Laurára!
Az ő szép szájára
Vénus sokat tetézett!
Jőjjetek, így nem lész
Olyan sok s édes méz
Sohol, mint a tiétek.
Jőjjetek, s így nem lész
Olyan boldog méhész
Sohol, mint a tiétek.
Egy belső nyavalya
Engemet is megroncsolt;
Ínyem elvesztette,
Szám ízét elvette,
Minden csak ízetlen volt.
Kóstoltam tokajit,
Gyomrom únalmait
Szerzé e szent ital is;
Nem volt elszenvedve
A téj édes nedve
Nála még cúkorral is.
Végre egy tetézett
Tálba lépesmézet
Kűlde egy jó Nincsneve,
Kóstolom kelletlen,
Hát fojtós, ízetlen,
Mint a zőld vackor leve.
Bejöve azonba
Laura sátoromba;
S mondám, mi bánt régolta.
Csudálta: - elmetszett
Egy kicsinyt, s úgy tetszett,
Hogy elébb megcsókolta.
Ezt edd meg, ez tán jó! -
Megeszem, - Egek! ó,
Még oly édest nem ettem.
Adj, óh, adj! több mézet,
Melyet szád igézett,
Óh, adj! - így esdeklettem.
Adott még többet is:
S meg nem mézeltet is
Adott a kis csintalan;
De én megesmértem, -
S édességet kértem
Szácskájáról úntalan. -
Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel,
A friss patakokra,
A szép virágokra
Repdesvén szerteszéjjel?
Mennyi sok munkával
És idő jártával
Gyűjthettek egy kis mézet!
Szálljatok Laurára!
Az ő szép szájára
Vénus sokat tetézett!
Jőjjetek, így nem lész
Olyan sok s édes méz
Sohol, mint a tiétek.
Jőjjetek, s így nem lész
Olyan boldog méhész
Sohol, mint a tiétek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)