Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten 

szerencsét, 

szerelmet, forró 

kemencét, 

üres vékámba 

gabonát, 

árva kezembe 

parolát, 

lámpámba lángot, 

ne kelljen 

korán az ágyra 

hevernem,

kérdésre választ 

ő küldjön, 

hogy hitem széjjel 

ne dűljön, 

adjon az Isten 

fényeket, 

temetők helyett 

életet - 

nekem a kérés 

nagy szégyen, 

adjon úgyis, ha 

nem kérem.

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak... 

Mért gondolsz különc rokontalannak? 

Jelet látsz gyűlni a homlokomra: 

Te vagy magad, ki e jelet vonja. 

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, 

Mert fénye-árnya terád sugárzik. 

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: 

Rajtam látsz törvényt sajátmagadról. 

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. 

Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. 

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; 

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. 

Szemem tavában magadat látod: 

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod. 

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod: 

Szemem tavában magadat látod.