Létük többnyire öröklét. Amolyan ikonféle. Se cselekmény, se tennivaló. Néha események, dolgok a gyerek körül. Elmegy, hazajön, lázas vagy vérzik az orra. A gyerektelen napok csak lengedeznek, mint a jéggé fagyott ruhák a szárítókötélen. Ha kezdődik az idény, a jégkéreg megreped, a csiszolt falapra festett madonnák életre kelnek, hangok és kiáltozások szállnak a hajnalok nyomában, sietős léptek kopognak, s az izmok visszaszoknak. A munka felolvadt idő. Tágul a tér, beleng, kifeszül, mint a festővászon. Májustól szeptemberig a napszámos hozzád hasonló, dolgos és földi halandó.
(Az ágyat úgy telepakoltuk a mosással, hogy már le sem feküdtem. Éjféltájt jött ki az utolsó adag. A betűk, mint a legyek, mászkálnak a papíron. Ahogy a villanyt leoltom, kikelnek a sötétből az utcai lámpasorok. Férgek a kora reggel kékülő döghúsában. Régen írógéppel írtam. Kis üveglapok fedték a billentyűket, a sor végén csilingelt, mint a villamosok. Lehetett harminc kiló.)
*
Mobil. Ébresztőfunkció. Tízpercenként „baj van a részeg tengerésszel”, egyre hangosabban. Kelni apránként érdemes, a szünetekben picit visszafelé lépdelni az álomfokokon. Legvégső, igazi ébredés úgy fél öt körül. Szedelődzködés, kávé, első cigaretta, félig szaladva a gyülekezőhelyre. A munka kezdete hatkor. Vége kettő és három között. Hazaérkezés.
(Úgy négy óra tájban. Riadt. Lehetett negyed öt is. Próbált visszaaludni. Félig ebben, félig a túli világban araszolt, mint a hernyó. Altató szavakból nyálazott szálat maga köré, mielőbb visszagubózni a bábba, hol boldog a lélek, nem fájnak fények és árnyékképek. Munkásillat áradt belőle, mit nem egyhamar szed le a testápoló. Gázolaj- föld- és palánta-parfüm.)
*
Kettő- és háromezer között a napi kereset. Mindennap nem mehet, a hétvégét muszáj kihagyni. Ha túlhajtja magát, könnyen lebetegszik: költsége egyheti bér. Patika, hálapénz, fizetni kell a fuvarért is. A napszámos falvakban él. Messze a rendelő. Kínszenvedés a több órás, átszállós buszút. Jövedelme húsz munkanapra ötven- és hetvenezer körül. Vannak esős napok is.
(Éppen itt lakik a barátom. Vasárnap érkezett, azóta ténfereg, zihál, faragja a verset, mint a nyársat. Csupa processzor, RAM és dióda, mit szétszerel s összerak éppen sorsa és kivolta. Néha összeülünk, könyvekkel fejünkben. Van költészettana. Alexandriai jambusokról beszél. Oktat a versléptékre.)
*
A napszám vásárlóértéke mindig az adott árak szerint. A kábeltévé díja idén: kétnapi munka. Felfújható gyermekmedence (kell a melegben): ötnapi munka. Használt szekrénysor: húsznapi munka. Néha adomány. Számítógép a fiúnak: egyhavi munka. Iskolakezdés: tíznapi munka. Nem nyaralnak. Nyaruk a napszám. Nincs filozófiájuk. Vágyaik egyszerűek, mint a heti fizetség. Alkalmi kereset esetén a vágyak dalszövegek, az összegek pedig, mint a szögek.
(Hallom, az egyik bolondja elszületésnapozott vagy egyhavi bért. Egész hétvégén fehér ruhában libegett házról házra, mint valami mesehős menyasszony. Mindenkit meghívott: „most ő megmutatja!” Lettünk vagy húszan. Halom szesz, kondér tyúkleves, rántotthús, tortahegyek. Másnap már kölcsönkért. Ötödike tájt jön meg a fizetésem. Kijövünk valahogy.)
*
Öltözékről mindenki maga gondoskodik. Tereptől, talajtól függően bakancs vagy tornacipő. Sort, rövidujjú ing, turkált dzseki, pulóver, ha hűvösre fordul, dzsogging. Nem járnak rongyosan. Messziről meg nem mondod róla, hogy kicsoda. Kétnapi bér a munkaruha. Ha teszkógazdaságos. Bérükkel bevásárlóközpontba szaladnak a műszak után. Bőrük és piszkos körmük miatt olykor megállítja őket a biztonsági őr.
(A versek s a szerelmek is elhasználódnak egy szezon alatt. Pótoltam őket. Alkudtam, rádupláztam. Maradt némi öröm s hulladék utánam egynémely városokban és agyakban. Itt odafigyelek a kenyérre. Töröm és mártogatom. Néha felkapom a fejem, belenézek egy szempárba, tenyérbe.)
*
Étel és ital nem jár. A felvágott vákuum-fóliázott. Akciós májkrém-konzerv, paprika, paradicsom, előreszeletelt, tartós kenyér. Rekkenő hőségben fagyasztott csapvíz. Egyszer közösen vettek egy tízkilós dinnyét, és felcipelték a hegyre. Ritkán fordul elő. Kell az erő. Főtt étel este, esetleg, ha marad rá kedv és idő.
(Nekem ne magyarázzon! Látom, hogyan eszik a nevelt lányom. Gépsonkát magában, fél kilót, jégkrémet, narancsot, téliszalámit, banánt, nutellát, kakaót, ropit, mindent egymásra hányva, s két óra múlva újra elölről. Nincs kétség, honnan ez az éhség.)
*
Alkalmas helyek ritkán akadnak. A bukolikus „tőke tövébe” szarás csak a magas irodalomban. Szégyenlősek, a szőlősorok és zöldségföldek jól beláthatók. Messzire szükséges menni. Igazi katasztrófa a váratlanul, munka közben megjövő menstruáció.
(Hullámokban jön rám, mit írjak. A rímek s a formák néha megzavarnak. Segít, ha a sűrűjébe túrok, a szippantós merít így az emésztőgödörbe. Azelőtt körbe ültek a zagytalanná derített mondatok, és súgtak, mint a vizsgán. Most semmi ilyesmi. Mondott és fel nem lelt szavak szortyognak fejemben, ahogy a fürdővíz örvénylik a kád lefolyóján. Jobbak az övéik.)
*
Mobil. Ébresztőfunkció. Tízpercenként „baj van a részeg tengerésszel”, egyre hangosabban. Kelni apránként érdemes, a szünetekben picit visszafelé lépdelni az álomfokokon. Legvégső, igazi ébredés úgy fél öt körül. Szedelődzködés, kávé, első cigaretta, félig szaladva a gyülekezőhelyre. A munka kezdete hatkor. Vége kettő és három között. Hazaérkezés.
(Úgy négy óra tájban. Riadt. Lehetett negyed öt is. Próbált visszaaludni. Félig ebben, félig a túli világban araszolt, mint a hernyó. Altató szavakból nyálazott szálat maga köré, mielőbb visszagubózni a bábba, hol boldog a lélek, nem fájnak fények és árnyékképek. Munkásillat áradt belőle, mit nem egyhamar szed le a testápoló. Gázolaj- föld- és palánta-parfüm.)
*
Kettő- és háromezer között a napi kereset. Mindennap nem mehet, a hétvégét muszáj kihagyni. Ha túlhajtja magát, könnyen lebetegszik: költsége egyheti bér. Patika, hálapénz, fizetni kell a fuvarért is. A napszámos falvakban él. Messze a rendelő. Kínszenvedés a több órás, átszállós buszút. Jövedelme húsz munkanapra ötven- és hetvenezer körül. Vannak esős napok is.
(Éppen itt lakik a barátom. Vasárnap érkezett, azóta ténfereg, zihál, faragja a verset, mint a nyársat. Csupa processzor, RAM és dióda, mit szétszerel s összerak éppen sorsa és kivolta. Néha összeülünk, könyvekkel fejünkben. Van költészettana. Alexandriai jambusokról beszél. Oktat a versléptékre.)
*
A napszám vásárlóértéke mindig az adott árak szerint. A kábeltévé díja idén: kétnapi munka. Felfújható gyermekmedence (kell a melegben): ötnapi munka. Használt szekrénysor: húsznapi munka. Néha adomány. Számítógép a fiúnak: egyhavi munka. Iskolakezdés: tíznapi munka. Nem nyaralnak. Nyaruk a napszám. Nincs filozófiájuk. Vágyaik egyszerűek, mint a heti fizetség. Alkalmi kereset esetén a vágyak dalszövegek, az összegek pedig, mint a szögek.
(Hallom, az egyik bolondja elszületésnapozott vagy egyhavi bért. Egész hétvégén fehér ruhában libegett házról házra, mint valami mesehős menyasszony. Mindenkit meghívott: „most ő megmutatja!” Lettünk vagy húszan. Halom szesz, kondér tyúkleves, rántotthús, tortahegyek. Másnap már kölcsönkért. Ötödike tájt jön meg a fizetésem. Kijövünk valahogy.)
*
Öltözékről mindenki maga gondoskodik. Tereptől, talajtól függően bakancs vagy tornacipő. Sort, rövidujjú ing, turkált dzseki, pulóver, ha hűvösre fordul, dzsogging. Nem járnak rongyosan. Messziről meg nem mondod róla, hogy kicsoda. Kétnapi bér a munkaruha. Ha teszkógazdaságos. Bérükkel bevásárlóközpontba szaladnak a műszak után. Bőrük és piszkos körmük miatt olykor megállítja őket a biztonsági őr.
(A versek s a szerelmek is elhasználódnak egy szezon alatt. Pótoltam őket. Alkudtam, rádupláztam. Maradt némi öröm s hulladék utánam egynémely városokban és agyakban. Itt odafigyelek a kenyérre. Töröm és mártogatom. Néha felkapom a fejem, belenézek egy szempárba, tenyérbe.)
*
Étel és ital nem jár. A felvágott vákuum-fóliázott. Akciós májkrém-konzerv, paprika, paradicsom, előreszeletelt, tartós kenyér. Rekkenő hőségben fagyasztott csapvíz. Egyszer közösen vettek egy tízkilós dinnyét, és felcipelték a hegyre. Ritkán fordul elő. Kell az erő. Főtt étel este, esetleg, ha marad rá kedv és idő.
(Nekem ne magyarázzon! Látom, hogyan eszik a nevelt lányom. Gépsonkát magában, fél kilót, jégkrémet, narancsot, téliszalámit, banánt, nutellát, kakaót, ropit, mindent egymásra hányva, s két óra múlva újra elölről. Nincs kétség, honnan ez az éhség.)
*
Alkalmas helyek ritkán akadnak. A bukolikus „tőke tövébe” szarás csak a magas irodalomban. Szégyenlősek, a szőlősorok és zöldségföldek jól beláthatók. Messzire szükséges menni. Igazi katasztrófa a váratlanul, munka közben megjövő menstruáció.
(Hullámokban jön rám, mit írjak. A rímek s a formák néha megzavarnak. Segít, ha a sűrűjébe túrok, a szippantós merít így az emésztőgödörbe. Azelőtt körbe ültek a zagytalanná derített mondatok, és súgtak, mint a vizsgán. Most semmi ilyesmi. Mondott és fel nem lelt szavak szortyognak fejemben, ahogy a fürdővíz örvénylik a kád lefolyóján. Jobbak az övéik.)
*
Az alkalmi munkavállalói fontos irat. A régi szakszervezeti könyvhöz hasonlít. Hatszáz forintos illetékbélyeg a munkanapra. Ez a napszámból lejön. A „bélyeges” napokra nem jár segély. Havi húszezer többletért még ők se robotolnak. Mindig van náluk alkalmi munkavállalói, a kisfőnöknél készenléti illetékbélyeg. Ha jön a hatóság, beragasztják. „Ez volt az első nap.” A törvény a bliccelő napszámosra éppúgy lecsap, mint a svarcoló vállalkozóra. Mindenki jól jár.
(Meséltem a gyereknek, hogy kiről írok éppen, a patkóhajlító, nagyerős királyról, ki páncélos sereggel és bronzütegekkel ... nem nagyon figyelt oda. Harangoztak éppen. Egy ekkora faluban hetente meghal valaki, s a temetés mindig izgalmasabb a mesénél. Zátonyra futott, süllyedő hajó a temető a domb tetején. Orrdísze öntött-beton feszület. Fehérszakállú pap-kapitány adja ki éppen az utolsó parancsokat. Körötte nyárfa-árbocok töredeznek. Odalent az agyagpalába kövült halottak, mint a korallba ágyazott bronzütegek.)
*
Az „aktív” a jövedelemmel nem rendelkező aktív korú nem foglalkoztatott személynek járó juttatás. Összege harmincezer körül. Szempont a kiskorú gyermekek száma, hogy van-e más jövedelme, élettársa. Nyáron kitelik belőle a vízdíj, a villanyszámla, némi törlesztés a hitelből. Télen a túlélés.
(Olyankor összebújunk. Nem fűt rendesen a kályha. A tűzoltószertár sufnijába egy koldus költözött. Mesélik, hat évig élt az erdőn, nejlonokban. Belső rend szerint kering, mint a naprendszerek, látogatja a családokat. Kalapját leveszi, mélyen meghajol. Talán látta valahol, hogy így kell csinálni. Úgy számolom, szerdán leszek soron. Vekni cipón, pillepalackos boron, némi pörköltön gondolkodom.)
*
A gyermekmegőrzés gond az egyedülálló anyáknak. Van oly nagy szerencse is, hogy mindketten napszámba járnak. Egy-egy nagymama, ráérő rokon az őrző. Félálomban viszik át őket. Plédbe csavart, kicsi testek, fejük nyaklik-bicsaklik. Továbbalvás, négyen-öten is összebújnak a felnőttektől megürült, még testmeleg duplaágyon. A második ébredés után játék és civódás, míg meg nem érkeznek a por- és permetezőszer-lepte édesanyák. Este gyors mosakodás, szigorú elalvás-parancs. Azután ájult mélyálom. Csak a bekapcsolva felejtett tévé halk zümmögése és villódzása az ablakon át.
(Már alszanak. Monitor előtt ülök. Cigarettázom, borral cicázok, szarvánál fogva ráncigálom az irodalmat. Kérődzik, elbődül, lassan cammog az úton. Világok és műnemek csapszegeit kalapácsolgatom magamban, néha érezni vélem mellkasomban, ahogy a kátrány s a cukor csordogál a vérrel, és mint a grillázs, ráég a szíverek falára. Jól látok. Egyelőre. Az önlét halálos méze még nem ítélt negédes homályra.)
*
A napszám fajtái tennivalók és jövedelem alapján. A rossz napszám alacsonyabb, „szállító” szervezi, s veszi le a hasznot. Újabb megrendelést hajt fel, így megbízhatóbb. A jó napszám többet fizet, de rövidebb. Bekerülni csak haveri alapon lehet. És kell hozzá saját autó. A benzinpénzt négyen-öten, egy százas fejenként. Így jutnak el a napszámos helyre.
(Néha besűrűsödik, néha hígul a vérem, olykor hőhullám, olykor hideg borzongás fut át. S ahogy a betegség apránként felemészti vesémet, egyre gyakrabban megyek ki éjjel a kertbe vizelni. Olvastam, valami finom, hajszálerekkel beszőtt velőréteg válik le ilyenkor. S az ürített, bomló szövettel lassan múltam is letisztul, valahogy akképpen, ahogy a meder napvilágra kerül a lecsapolt vizekkel. Test-folyóm apálya tanulság. Nincs a mélyben semmi. És nincs mit birkózni agyagba ragadt, iszamos kövekkel.)
*
A címerezés igazi szívás. A harmattól szinte csurognak a levelek, percek alatt ronggyá ázik az ember. Műtrágyás zsákból fércelt, mókás esőkabátot húznak magukra. Délre a nedves föld s a lélegző vegetáció fullasztó párája borít el. Furcsa, közeli hangok, mint a gőzfürdőben. Viszket minden. A boka kibicsaklik a szántásból maradt göröngyökön. A kukoricalevelek vágnak. A címer fent van, az ember lent. Hajszolják a sorokat, sok buga kimarad. Ha egy is beérik, a fél táblát beporozza. Se nóták, se sztorik, csak kurta poénok.
(Csináltam én is, régen. Törtük, hülyültünk. Egyszer lemaradtam. Elvesztem kicsit. Féltem, átkozódtam, bolyongtam a sorok között. Be is borult. Akkor láttam először, hogyan mászik a sáska a levélen. Gyülekezőt dudált a teherautó, kitaláltam az útra. Kéthetes tábor. Közös zuhanyzó, tűz, lábbűz, menza és mozgalmi dalok. A felső priccseken aludtak a nagyok, mi meg lent. Utáltam, de kellett a bicikli.)
(Meséltem a gyereknek, hogy kiről írok éppen, a patkóhajlító, nagyerős királyról, ki páncélos sereggel és bronzütegekkel ... nem nagyon figyelt oda. Harangoztak éppen. Egy ekkora faluban hetente meghal valaki, s a temetés mindig izgalmasabb a mesénél. Zátonyra futott, süllyedő hajó a temető a domb tetején. Orrdísze öntött-beton feszület. Fehérszakállú pap-kapitány adja ki éppen az utolsó parancsokat. Körötte nyárfa-árbocok töredeznek. Odalent az agyagpalába kövült halottak, mint a korallba ágyazott bronzütegek.)
*
Az „aktív” a jövedelemmel nem rendelkező aktív korú nem foglalkoztatott személynek járó juttatás. Összege harmincezer körül. Szempont a kiskorú gyermekek száma, hogy van-e más jövedelme, élettársa. Nyáron kitelik belőle a vízdíj, a villanyszámla, némi törlesztés a hitelből. Télen a túlélés.
(Olyankor összebújunk. Nem fűt rendesen a kályha. A tűzoltószertár sufnijába egy koldus költözött. Mesélik, hat évig élt az erdőn, nejlonokban. Belső rend szerint kering, mint a naprendszerek, látogatja a családokat. Kalapját leveszi, mélyen meghajol. Talán látta valahol, hogy így kell csinálni. Úgy számolom, szerdán leszek soron. Vekni cipón, pillepalackos boron, némi pörköltön gondolkodom.)
*
A gyermekmegőrzés gond az egyedülálló anyáknak. Van oly nagy szerencse is, hogy mindketten napszámba járnak. Egy-egy nagymama, ráérő rokon az őrző. Félálomban viszik át őket. Plédbe csavart, kicsi testek, fejük nyaklik-bicsaklik. Továbbalvás, négyen-öten is összebújnak a felnőttektől megürült, még testmeleg duplaágyon. A második ébredés után játék és civódás, míg meg nem érkeznek a por- és permetezőszer-lepte édesanyák. Este gyors mosakodás, szigorú elalvás-parancs. Azután ájult mélyálom. Csak a bekapcsolva felejtett tévé halk zümmögése és villódzása az ablakon át.
(Már alszanak. Monitor előtt ülök. Cigarettázom, borral cicázok, szarvánál fogva ráncigálom az irodalmat. Kérődzik, elbődül, lassan cammog az úton. Világok és műnemek csapszegeit kalapácsolgatom magamban, néha érezni vélem mellkasomban, ahogy a kátrány s a cukor csordogál a vérrel, és mint a grillázs, ráég a szíverek falára. Jól látok. Egyelőre. Az önlét halálos méze még nem ítélt negédes homályra.)
*
A napszám fajtái tennivalók és jövedelem alapján. A rossz napszám alacsonyabb, „szállító” szervezi, s veszi le a hasznot. Újabb megrendelést hajt fel, így megbízhatóbb. A jó napszám többet fizet, de rövidebb. Bekerülni csak haveri alapon lehet. És kell hozzá saját autó. A benzinpénzt négyen-öten, egy százas fejenként. Így jutnak el a napszámos helyre.
(Néha besűrűsödik, néha hígul a vérem, olykor hőhullám, olykor hideg borzongás fut át. S ahogy a betegség apránként felemészti vesémet, egyre gyakrabban megyek ki éjjel a kertbe vizelni. Olvastam, valami finom, hajszálerekkel beszőtt velőréteg válik le ilyenkor. S az ürített, bomló szövettel lassan múltam is letisztul, valahogy akképpen, ahogy a meder napvilágra kerül a lecsapolt vizekkel. Test-folyóm apálya tanulság. Nincs a mélyben semmi. És nincs mit birkózni agyagba ragadt, iszamos kövekkel.)
*
A címerezés igazi szívás. A harmattól szinte csurognak a levelek, percek alatt ronggyá ázik az ember. Műtrágyás zsákból fércelt, mókás esőkabátot húznak magukra. Délre a nedves föld s a lélegző vegetáció fullasztó párája borít el. Furcsa, közeli hangok, mint a gőzfürdőben. Viszket minden. A boka kibicsaklik a szántásból maradt göröngyökön. A kukoricalevelek vágnak. A címer fent van, az ember lent. Hajszolják a sorokat, sok buga kimarad. Ha egy is beérik, a fél táblát beporozza. Se nóták, se sztorik, csak kurta poénok.
(Csináltam én is, régen. Törtük, hülyültünk. Egyszer lemaradtam. Elvesztem kicsit. Féltem, átkozódtam, bolyongtam a sorok között. Be is borult. Akkor láttam először, hogyan mászik a sáska a levélen. Gyülekezőt dudált a teherautó, kitaláltam az útra. Kéthetes tábor. Közös zuhanyzó, tűz, lábbűz, menza és mozgalmi dalok. A felső priccseken aludtak a nagyok, mi meg lent. Utáltam, de kellett a bicikli.)
Forrás: http://liget.org/index.php
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése