(Apostag – Tabányitelek, 1883. febr. 5. – Bp., 1954. okt. 28.): író, publicista, Kossuth-díjas (1948). Házasságon kívül született. Anyja, Nagy Júlia Bp.-en volt cselédlány. Ez a tény egész életén át sok keserűséget, megaláztatást okozott neki. Isk.-it Bp.-en végezte, itt tanult jogot, de nem szerzett diplomát. Tanulmányai idején alkalmi munkákból élt; dolgozott ügyvédi irodában, jómódú és arisztokrata családok gyermekeit tanította, nevelte. 1906-ban a Fejérváry-kormány alatt Abaújszántón szolgabírói állást vállalt. 1907-ben bevonult katonának, de rövid szolgálat után leszerelték. 1907. dec.-ben jelent meg első írása. Ettől kezdve az irodalomnak szentelte magát. 1910 – 12-ben a Munkásbiztosító tisztviselője. 1915-től 1917-ig ismét katona, de frontszolgálatot nem teijesített. 1918-tól a Bolond Istók c. szatirikus lapot szerk. A Tanácsköztársaság idején a Szellemi Termékek Orsz. Tanácsának lektora. Később írásaiban fellépett a fehérterror ellen. 1922 – 29-ben a Nyugat főmunkatársa. 1923-ban az Esti Kurir szerkesztőségében dolgozott, de közben egy biztosítótárs.-nál is munkát vállalt. 1927-ben és 1929-ben Bécsbe utazott, ahol kapcsolatba került baloldali emigráns csoportokkal. 1928-ban többedmagával Együtt címmel lapot indított Bp.-en, de rövid idő múlva tőke hiánya miatt kénytelen volt megszüntetni. Ebben az időben már gyakran jelentek meg írásai szocialista szellemű lapokban (100%, Forrás). 1932-ben, valamint 1935-ben és 1938-ban Baumgarten-díjat kapott. Novellái, karcolatai után regényei is megjelentek. Különösen szociográfiai műve, a Kiskunhalom keltett nagy feltűnést és elismerést. 1934-ben Illyés Gyulával együtt a szovjet írók kongresszusára Moszkvába utazott. 1935-ben feleségül vette Szegedi Boris írónőt. 1940-ben könyvesboltot nyitott, mert a saját könyveiből még mindig nem tudott megélni. Felesége zsidó származása miatt 1944-ben vidékre menekültek, majd visszatértek Bp.-re. 1945-ben belépett az MKP-be, munkatársa volt a Szabad Népnek is. 1947-ben gyógykezelés végett Svájcba utazott. Ekkor már neuraszténiás panaszai mellett szervi bajok is gyötörték. Ezek okozták később halálát is. – A realisztikus társadalomábrázolás egyik legjobb 20. sz.-i m. képviselője, a szocialista szellemű szatíra mestere volt. Műveit a látszólag szenvtelen tényleírás mögött rejlő lázadó indulatok telítik belső feszültséggel. Írásainak központi mondanivalója a kizsákmányolók erkölcsének bírálata, a szolgaszellem ostorozása, a hazugságokon és képmutatáson alapuló polgári életforma leleplezése. Mint a szociografikus faluábrázolás kezdeményezője, nagy hatással volt a népi írók munkásságára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése