Galilei-holdak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Galilei-holdak a Jupiter négy legnagyobb holdja, melyeket Galileo Galilei fedezett fel. A holdakat már kisméretű távcsővel észlelhetjük, de megfelelő látási viszonyok esetén a legkülsőt, a Callistót akár szabad szemmel is felfedezhetjük. Galilei a holdakat 1610. január 7-én észlelte először, egyes vélemények azonban felfedezőjüknek Gan De kínai csillagászt tekintik, aki szerintük közel kétezer évvel korábban, i. e. 362-ben figyelt fel az égitestekre. A holdak felfedezése fontos érv volt a Föld-középpontú világkép ellen, s elősegítette kopernikuszi napközpontú világkép elfogadását.

Io

Az Io a legbelső a négy Galilei-hold közül. Látszólagos fényessége 5 magnitúdó, ezért könnyű megfigyelni.

Galilei nem sokkal azután fedezte fel, hogy elkészítette első távcsövét.

Különlegessége a nagyon erős vulkanizmus, amely a Naprendszer más égitestjeire nem jellemző. Ole Rømer a fénysebességet az Io mozgása alapján határozta meg. Eltéréseket figyelt meg az Io periódusidejében, és az eltérésekből határozta meg a fénysebességet.

Europa (Európé)

Az Európé a Jupiter negyedik legnagyobb holdja. Névadója Európé föníciai hercegnő.

A hold nagyobb a Plútónál és az Erisznél is, kinézete a Merkúréra hasonlít: kőhold, kevés kráterrel, felszíne kásás jég, alatta víz. Távolsága a Jupitertől 670 900 km.

Bár az Európé felszíni hőmérséklete legfeljebb a −160 °C-ot éri el, feltételezhető, hogy a jégkéreg alatt egy, akár 90 km mély vízóceán található.

Callisto (Kallisztó)

A Kallisztó a harmadik legnagyobb hold a Naprendszerben. Mérete kb. akkora, mint a Merkúré.

Ganümédész

A Ganümédész (latinul: Ganymedes) a Jupiter egyik holdja, a legnagyobb hold a Naprendszerben. Ha nem a Jupiter, hanem a Nap körül keringene, mérete alapján akár bolygóként is besorolható lenne. Mérete a Mars háromnegyedét teszi ki, nagyobb a Merkúrnál (tömege csak feleakkora) és a Plútónál. Ez az egyetlen hold a Holdon kívül, ami akár szabad szemmel is látható, ideális viszonyok között. A nevét Simon Marius javasolta, amelyet a 20. században véglegesítettek. Korábban Jupiter III-ként emlegették (a Jupiter harmadik holdja).