Suhog a zápor ostora,
senki se bánja;
lúdbőrözik a pocsolya,
senki se bánja.
Minden s mindenki mosolyog:
a virágok s a fák is,
és az is, aki tocsorog
az utcán, s bőrig ázik.
És kacagnak a patakok,
s az eresz csatornája,
kacag a föld is, becsurog
a zápor a nyakába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése