A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Története

Az Ószövetség is ír a méhek tartásáról, és a méz szüreteléséről.
Magyarország területén már a honfoglalás előtti időszakban is foglalkoztak méhészettel az itt élő népcsoportok. A bevonuló magyarok eltanulták és folytatták ezt a mesterséget. Ennek első írásos emléke 1370-ből származik, amelyben királyi méhészetet említenek. A méhektől nem csak mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapott az ember. A mézből mézeskalácsot, mézbort, mézsört készítettek, illetve süteményeket, bort is ízesítenek vele. Az ipari cukorgyártás beindulása előtt ez volt az egyetlen édesítőszer.
A 17. században az új világítóanyagok (olaj, paraffin) és az egyre nagyobb méreteket öltő cukorfinomítás miatt háttérbe szorult a méhészet.
Manapság ismét kezdi visszafoglalni helyét a táplálkozásban. Az egészséges táplálkozás egyik elengedhetetlen alkotóeleme.
A mézet a természetgyógyászat alternatív édesítőszerként, köhögések csillapítására, immunerősítőként, roborálóként stb. ajánlja.
-kedvezően hat az izomzat és a szív működésére,
-kedvezően befolyásolja az emésztőrendszert,
-vérnyomás csökkentő,
-gyógyító hatású légúti- és májbetegségeknél.
Hatása az emberi szervezetre
Kitűnő édesítőszer, teákba, gyógyteákba, sütemények, cukorkák készítéséhez is használják.
Jó házi szere a meghűléses betegségeknek, a felső légutak hurutos elváltozásainak.
A természetes antioxidánsok az anyagcsere és a baktériumok elleni védekezés során keletkező szabad gyököktől védik a szervezetet.
Antimikrobiális hatású a magas cukor- és alacsony pH–tartalomnak, valamint a szerves savaknak köszönhetően segíti a vágások, horzsolások és égési sebek begyógyulását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése