Maté tea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A matétea vagy maté (portugálul chimarrão, guaraníul kaaiguá – kaa= fű, i= víz, guá= -ból; azaz "vízből származó fű", jezsuiták teája, Szent Bartholomeo teája, Paraguay tea, yerba tea) a maté fa (Ilex paraguariensis) (dél-amerikai magyal, Paraguay magyal) megszárított leveleiből készült főzet. Ez a Dél-Amerikában honos örökzöld fafaj, karcsú, 5-6 m magas, csoportokban nő. A 10-16 cm hosszú, bőrszerű, csipkés vagy fűrészelt szélű leveleit parázs felett megszárítják (ritkábban forró vízbe merítik), majd felaprítják.

A maté elnevezés a kecsua mati szóból ered, amely poharat vagy egyéb ivóalkalmatosságot jelent és amely később a maté ivására használt tök (Lagenaria siceraria) népies elnevezéseként terjedt el.

A maténak élénkítő hatása van a benne található 0,3-1,5% koffeinnek, 4-10% kaffetanninnak (=kávécsersav)(ez csersavra, majd koffeinre hidrolizál), teobrominnak és teofillinnek köszönhetően. Ezentúl a maté tisztító hatású is a benne lévő (flavonoid és alkaloid) antioxidánsok miatt.

Hagyományosan forrón, a szintén maténak hívott kis pohárból szívják fel a főzetet a bombillának nevezett fém szívószál segítségével.

A maté elkészítését a guaraní indiánoktól tanulták el a spanyol és portugál gyarmatosítók. Később Dél-Amerika több országában elterjedt, fogyasztják Argentínában, Uruguayban, Paraguayban, Brazíliában, Bolíviában és Chilében. Legnagyobb népszerűségnek Argentínában és Uruguayban örvend. Uruguayban a lakosság nagy része napközben is matézik, gyakran látni az utcán matézó embereket. A matéivás nem egyszerű szomjoltó tevékenység, általános, hogy az emberek másokkal közösen matéznak.

Nagyon fontos, hogy a matéhoz használt víz 70 és 90 °C között legyen. A vizet hozzáöntjük az aprított fűhöz, és már készen is van a kesernyés, enyhén habos és jellegzetes illatú maté. A kesernyés íz a maté sajátja, a nem ilyen ízű maté nem is maté.